Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)
3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége
G. A BÉCSI, KARLSRUHEI ÉS DREZDAI VÁRATLASZOK ÖSSZEÁLLÍTÁSÁRÓL Úgy tűnik tehát, hogy a Habsburg Monarchia hadvezetése - miként ezt ugyancsak elárulja a bécsi kódex bevezetője - azon fontosabb várak alaprajzait gyűjtette az azok rajzolásában jártas mesterrel (mesterekkel) egy kötetbe, amelyek nagyobb fontossággal bírtak, valamint amelyek alaprajza akkor éppen elérhető volt.201 Ez részben már igazolja Székely Zoltán említett, újabb véleményét, miszerint a rajzegyüttest valóban kompilációnak kell tartanunk.202 Ezt megerősíti ugyanakkor a díszes bécsi atlasz (Cod. 8609.) néhány gondosabban átörökített felirata is. Ezek Pápa esetében [Tábla XXXA.] például Giulio Turco és Bernardo Magno, Érsekújvárnál [XXII.] a királyi biztosok, azaz mint az újabb kutatásokból tudjuk,203 Niklas Graf zu Salm und Neuburg, Franz von Pöppendorf és Friedrich von Zerotin, Szendrőnél [XXXB-XXXIA.] Lazarus von Schwendi és Martino Secco, illetve Pöppendorf, Eger [XXIXA-B.] esetében pedig Ottavio Baldigara és szintén Poppendorf, végül Tokaj kapcsán [XXXIB.] úgyszintén a magyarországi erődítési főbiztos nevét említik.204 Valójában tehát mind a bécsi, mind a vele rokon drezdai és karlsruhei kötetek esetében nem mással, mint az 1560-as évek elsőfelét követő egy évtized legfontosabb magyar- és horvátországi váralaprajzainak válogatott, utólag Natale Angielíni által egybemásolt, de eredetileg többségében nem általa készített, ugyanakkor így is rendkívül értékes gyűjteményeivel rendelkezünk. Ténylegesen tehát ezen atlaszok esetében a törökellenes határvidéken az 1560-1570- es évekfordulóján szolgált több tucatnyi itáliai várépítész és osztrák-német katonai szakértő (elsősorban Franz von Poppendorf erődítési főbiztos) közös munkájának óriási eredményéről és egyfajta különleges összegzéséről beszélhetünk.20S 201 „ Wiewol der Heüser vnnd sonderlich der khlainen Casstelln vnnd Wachtheüßlen mer sein, so sein doch nur dieselben in dises buech einkhumen [ti. alaprajzukkal], daran etwas gelegen, vnnd deren Abriß man bekhumen mügén.’’Uo. fok 1. 202 Vö. újabban Kljajic-Lapaine, 2007. 195-196. 203 Domokos, 2000. 38., különösen 132. jegyzet. 204 Az említés sorrendjében: ÖNB Wien, Handschriftensammlung Cod. 8609. föl. 32v. Pápa: „Papae muniendae facies et Opínione Jul. thurci, et Bern. Magni.", kiadása: Maggiorotti, 1936. 257.: Nr. 69.; Uo. föl. 40v. Érsekújvár: „Opinío Commissariorum”; Uo. föl. 62r. Szendrő: „Zenderö tuendi fortificandiqjue]iudiciu[m]D. schuenda [de az a utóbb i-re javítva] etMart. Siccj [sic!]’’, Uo. föl. 63r. szintén Szendrő: „Eiusdem Zenderö muniendae exemplu[mj Authore [nagy kivakarás] et Franc. Potendorfj[sic] ”, Uo. föl. 66r. Eger: „D. a poppendarf opinio" és Uo. föl. 68v. Eger másik terve „opinio Waldegarae". Ez utóbbi Eger-alaprajzok eredetijeit - amelyeket annak idején a Haditanács gyűjteményéből Natale is használhatott - (további tervekkel együtt) nemrég a bécsi Hadilevéltárból kiadta, és gondosan elemezte: Domokos, 2000. 2-5. kép és 42-49.; végül föl. 70v. Tokaj: „dasgelb ist des v. poppend, mainung", vő. még Kljaiió-Lapaine, 2007. 189. 205 Hasonló, kompilatív jellegű összeállításoknak tarthatjuk a szintén szép számú, magyar és horvát váralaprajzot tartalmazó stockholmi és stuttgarti, később összemásolt atlaszokat is - miként 59
