Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)
3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége
3. EGY „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS”: AZ ANGIELINIK TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGE Bár természetesen kecsegtető lenne azt gondolni, hogy a díszes bécsi példány (ÖNB Cod. 8609.) Natale Angielini 1572 augusztusában már szerkesztés alatt állónak feltételezett kötete lenne, rögtön szeretnénk hozzátenni, erről biztosan nincsen szó. A végvidéktérképekről a fentiekben elmondottak és a közölt forrásadatok (3a-c) alapján keletkezését úgy rekonstruálhatjuk, hogy a Natale által biztosan 1572 márciusa után összeállított vagy összeállítani kezdett eredeti kötet vagy nem maradt fenn, vagy valamelyik levéltár vagy térképgyűjtemény kevéssé ismert fondjában még szerencsés megtalálójára vár. A feltételezhetően az eredeti váralaprajzok nyomán készült első változat ugyanis nyilvánvalóan a Haditanács birtokában maradt, hiszen arra - a végvidékmappák mellett - a katonai vezetésnek volt a legnagyobb szüksége. Sajnos pontosan nem tudhatjuk, hogy Natale 1574 tavaszi halála előtt elkészült-e a teljes kötettel. A végvidéktérképekről a fentiekben elmondottak alapján mégis úgy gondoljuk, hogy alapváltozata már 1573-ban készen volt, amelyben ha voltak térképek, akkor részben még bizonyosan régebbi változataikkal szerepeltek. (Persze az is lehetséges, hogy ezek eredetileg egy külön füzetben vagy önálló lapokon álltak a váralaprajzkötethez fontos tájékoztató segédletül rendelkezésre.) Bárhogyan is volt, ezeket hamarosan Natale fia, Paolo — amint láthattuk - újrarajzolta, miként például 1574 februárjában a horvát főkapitányságét („abriß der Crabatischen graniczen”, lásd a 2a-c forrásadatot). Elismert országrészrajzolóként („adumbrator regionum”) való 1575. áprilisi említése alapján pedig azt feltételezzük, hogy - nem kis részben éppen apja és nagybátyja (Nicolo), valamint talán más „térképészek” korábban készült mappái alapján - a törökellenes határvédelem övezeteinek térképeit túlnyomórészt továbbfejlesztette és díszesebb formába öntötte. Elsősorban abból a célból tette ezt, hogy a jelentősebb várak alaprajzai mellett az uralkodó, a Haditanács vagy akár más kormányszervek számára mindennapos használatra egy kötetben térképeken is frissen áttekinthetővé váljék a közép-európai Habsburg Monarchia teljes törökellenes horvát-szlavón és magyarországi határvédelme, nevezetesen annak legfőbb egységei, az ún. végvidéki főkapitányságok206 - amint ezt a bécsi díszesebb atlasz bevezetője ugyancsak elmondja számunkra: „Damit aber die Greniczen Zwischen dem Künigreich Vnngern vnnd dem Erbfeindt besser erkhanndt werden müge, vnnd Zu teglichen gebrauch bequember, So ist die Vnngerisch MaPPa in fünf tail in disem buech gethailt worden.” ezt Domokos György az előbbiről már megállapította. Domokos, 1999. 114—115., vö. kiadásuk: Kisari Bállá, 1996. és Kisari Bállá, 1998. 206 Vö. Pálffy, 1996a. 192-199. 60
