Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)
3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége
viszont bizonyosan az Udvari Haditanács gyűjteményébe, illetve mindennapi használatra tanácsosai asztalára, valamint a horvát és szlavón főkapitányokhoz került(ek), de vázlatát bizonyosan megtartotta maga Natale mester is. Az utóbbit látszik igazolni az, hogy éppen tíz esztendővel később, 1574 elején fia, Paolo - ismereteink szerint nem járván (újra) a déli végeken - könnyen megrajzolta a horvát végek térképét (2a forrás), amelyhez persze más, időközben szintén a helyszínen végzett vizsgálatok eredményeit is felhasználhatta, még ha ilyenekről konkrétan jelenleg keveset tudunk. Egyet mégis említhetünk: a térképen még éppen látszó, de már a Drávától északra fekvő Kanizsa vára az új változaton már azon ötszög alakú alaprajzával szerepelt, amelyet még Pietro Ferabosco tervezett 1568-1569-ben [Tábla XVI.],100 de amely csak mintegy másfél évtized múlva készült el, bár akkor sem teljességgel.101 Mindezek után az már teljesen érthető, hogy Kanizsa várának alaprajza a bécsi [XVII.], a karlsruhei és a drezdai kódexbe is ezen modern, ötszögű változatával szerepel,102 amelynek azonban - az eddigi elképzelések jelentős részével ellentétben - tehát bizonyosan nem Nicolo Angielini volt eredeti szerkesztője.103 De a javított térképváltozatokhoz az Angielinik használhatták persze Augustin Hirschvogel 1565-ben Nürnbergben megjelent (délre tájolt) posztumusz-térképét is, amely a szlavón és a horvát határvidéket is ábrázolta.104 Natale Angielini 1563 végi térképszerzőségét még egy különleges tényező csaknem vitathatatlanul igazolja. A neves humanista, Zsámboky János (latinosán Johannes Sambucus, 1531-1584) ugyanis 1573-ban megjelent Illyricum-térképének 1572. október 25-én kelt ajánlásában arra hivatkozott, hogy annak készítése során - Hirschvogel említett térképének javítása mellett - „Angelini munkájához B. A HORVÁT-SZLAVÓN VÉGEK TÉRKÉPEI 100 Kanizsa erődítési tervének közel egykorú másolata a Haditanács 1577. évi, Kanizsára vonatkozó és Nicolo Angielini kapcsán már említett iratai között, amely Ferabosco szerzőségét is megnevezi: ÖStA Wien, KA HKR Akten Exp. 1577. Juli Nr. 140. föl. föl. 72-73., vö. még Kreyczi, 1887. CV1I.: Nr. 4419. 1568. jún. 21., Bécs. 101 Maggiorotti-Banfi, 1933. 163. és 169-172., valamint Vándor, 1994. 288-290. és 304-312. 102 Becs: ÖNB Wien, Handschriftensammlung Cod. 8609. föl. 24r., közölte: Balogh, 1974. 61.: Nr. 56.; Balogh, 1975. 107.: Nr. 56. és Vándor, 1994. 306.: Nr. 15.; Karlsruhe: Kisari Bállá, 2000. 551.: Nr. 292. és kissé eltérő változatban a drezdai: Brichzin, 1994. 15.: Nr. 9., vö. még Kljajic- I.apaine, 2007. 188., 191. 103 Ezt tehát azt jelenti, hogy az említett atlaszokba bekerült másolatok eredeti alaptervének - amelynek egyik eredeti változata a bécsi Hadilevéltárban mind a mai napig fennmaradt (közlése: Vándor, 1994. 307.: Nr. 16.) - Pietro Ferabosco volt a készítője; bár a tervezésben persze más mesterek közreműködését sem zárhatjuk ki. 104 Descriptio Hungáriáé, 1987. 146.: Nr. 61. 33
