Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)

3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége

3. EGY „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS”: AZ ANGIELINIK TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGE

commissarii") kíséretükkel 1563. szeptember 20. előtt keltek útra, és felmérésüket valamikor október vége felé fejezték be.97 Végvárszemléjüket a határvidéken ekkor már negyedszázada szolgáló Hans Lenkovic (Lenkowitsch) horvát-szlavón végvidéki főkapitány (1556—1566) által benyújtott várjegyzék (Grenzfestungssverzeichnis) alapján hajtották végre. A horvát végeken több mint negyven, a vend határvidéken pedig mintegy húsz várat jártak be,98 majd tapasztalataikról részletes jelentést készítettek. Ennek tartalmát és a szükséges intézkedéseket azután 1563 végétől 1564 nyaráig Grazban a belső-ausztriai rendek, Bécsben pedig az Udvari Haditanács vezetői hosszasan és egymással folyamatosan egyeztetve tárgyalták meg.99

Bár sajnos a három tanácsos vezette bizottságban jelen lévő várépítőmestereket név szerint jelenleg még nem ismerjük, a korabeli gyakorlatnak megfelelően abban többen vehettek részt, hiszen másképpen a hatvan kisebb-nagyobb vár felmérését és alaprajzaik megrajzolását, illetve az említett térkép elkészítését nem tudták volna elvégezni. Úgy gondoljuk tehát, hogy a több héten keresztül tartó várvizsgálaton az említett bizottság soraiban Natale Angielini (és talán testvére, Nicolo is) személyesen jelen volt. Mint ugyanis említettük, 1564. január 1-jéig Natale várépítészként Károly főherceg szolgálatában állt, így kevéssé valószínű, hogy az agilis főherceg a tartományai védelmét alapvetően elősegítő várszemléről egyik legjobb szakemberét mellőzte volna. Sőt, Natale Angielini most megismert pályája ismeretében elképzelhetőnek tartjuk, hogy Poppendorf és társai javaslatára a főhercegi szolgálatból éppen a várszemlén tanúsított eredményes munkája következtében vették szinte azonnal bécsi katonai állományba.

Mindez azt jelenti, hogy a három biztos irányítása alatt 1563 szeptembere és októbere folyamán Natale Angielini építésztársaival együtt bejárta a horvát és a szlavón várakat, elvégezte a fontosabb erődítések helyszíni felmérését, alaprajzaik megszerkesztését, majd valószínűleg ő maga rajzolta meg a horvát-szlavón főkapitányságok térképét, pontosabban térképeit is. Ennek egyik példányát azután az említett festő valamikor 1564 elején gondosan illuminálta, és ezért március 8-án a stájer rendek joggal utalták ki neki a mondott fizetést. A térkép másik példánya(i)

97 1563. szeptember 20-án Lamberg „zaigt an, wöllichen tag er mit seinen mitcomissarien zu bereüttung der Windischen unná Crabatischen granicz außgeczogen.” ÖStA Wien, KA HKR Prot. Exp. Bd. 142. föl. 187., 1563. okt. 5.: Uo. föl. 190., 1563. okt. vége: Uo. föl. 193.

98 Loserth, 1934. 63-64.

99 Uo. 63., vö. még a Haditanács rendeletéta stájer rendekhez 1564. május 1-jéről„beratschlagung der relation der Crabatischen und Windischen graniczen bereittung" ügyében: ÖStA Wien, KA HKR Prot. Reg. Bd. 143. föl. 52.1564. máj. 1., ill. Uo. föl. 69. 1564. jún. 20.

32