Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)

3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége

B. A HORVÁT-SZLAVÓN VÉGEK TÉRKÉPEI

téséért a munkát elvégző festőnek (Maler) huszonnégy tallért hagytak jutalomból jóvá.90 Az adatot még 1929-ben közlő Johann Loserth, a kiváló stájer történész ugyan amiatt sajnálkozott, hogy a térkép nem maradt az utókorra, magunk — korábbi nézetünket pontosítva91 - az alábbi adatok ismeretében erről a következőképpen vélekedünk. Noha a Natale (és talán részben) Nicolo Angielini (illetve esetleg további várépítészek) által készített, eredeti horvát-szlavón határvidéktérkép napjainkra nem maradt fenn, vagy valahol még lappang, annak valószínűleg a Paolo Angielini által 1574 februárja előtt átdolgozott változata (lásd fent a 2a-c pontban) az egyik bécsi atlaszban [Tábla II.],92 egy kezdetlegesebb, de részben ugyancsak - vitathatatlanul - továbbfejlesztett variánsa pedig a karlsruhei kötetben [III.] rendelkezésünkre áll.93

I. Ferdinánd király ugyanis még 1563. augusztus 4-én Bécsben kelt utasításában megbízta Jakob von Lamberg krajnai tartományi kapitányt (Landeshauptmann in Krain), valamint a szintén krajnai Erasmus Mager von Fuchsstadtot, a későbbi szatmári főkapitányt (1565-1568) és a már sokat emlegetett Franz von Poppendorfot, a későbbi erődítési főbiztost (1569-1572),94 hogy járják be a horvát-szlavón végvárakat, tekintsék meg állapotukat, és tegyenek jelentést szükséges erődítéseikről és hiányosságaikról.95 Az efféle végvárszemlék (Grenzbereitung, Grenzbesichtgung, Grenzvisitation) ezekben az évtizedekben persze nem számítottak ritkaságnak,96 hiszen ilyenekre az új törökellenes védelmi rendszer kiépítéséhez elengedhetetlen szükség volt. Ez esetben mégis a horvát és a szlavón határvidék egyik legkorábbi és modern kifejezéssel élve szinte topográfiai jellegű felmérésére, illetve az itteni várak erődítési és ellátási problémáinak rendkívül alapos vizsgálatára került sor.

A királyi biztosok (németül „commissarien zu bereyttung der Windischen unnd Crabatischen granicz”, illetve latinul „revidendorum finium causa ablegati

90 „Dem Maller, so E. E. L. die mappa der jeczigen Crabetischen und Windischen gränitzen, auch die abriß der gränitzenßecken, waßmassen dieselben bevestiget werden sollen, verehrt, sein 24 taller zu ainem trinkgelt verwilligt.” Loserth, 1929. 11.

91 Vö. Pälffy, 2000a. 39-42.

92 ÖNB Wien, Handschriftensammlung Cod. 8609. fol. 2. Mérete: 74,5 x 53,5 cm. Kiadása: Krompotic, 1997. 205.: Nr. 131.

93 BGLA Karlsruhe, Gebundene Karte und Pläne Hfk. Bd. XV. fol. 5. Mérete: 74,5 x 53 cm. Kiadásai: Brichzin, 1992. Hátsó borító, Nr. 5.; Krompotic, 1997. 204.: Nr. 130. és Kisari Balla, 2000. 530-531.: Nr. 271-272.

94 Magerre: Pälffy, 1997. 285.; Liepold, 1998. 269. és 367., valamint Rauscher, 2004a. 151.; Pöppendorf későbbi pályájára; Thiel, 1916. 207.

95 ÖStA Wien, KA HKR K1A VII. 6. és Die österreichische Militärgrenze, 1971. 32.: Nr. 8. (utasítás), ill. ÖStA Wien, KA Best. Nr. 124. (Bestallung)

96 Számos példa: Pälffy, 2000a. passim.

31