Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)

3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége

3. EGY „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS”: AZ ANGIELINIK TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGE

végvári katonának mintegy nyolc havi, egy gyalogosnak pedig kereken egy évnyi zsoldjával volt azonos. Végül: noha az utolsó, néhány hónappal későbbi adat (3c) Paolo apja, Natale egykori bányavidéki várépítész („aedilis quondam in confiniis montanicis”) még elmaradt 80 rajnai forintnyi fuvarköltségeinek a magyarországi ingyenmunka-pénzekből a Magyar Kamara által örököseinek történő kifizetésére vonatkozik, ennek ellenére egyik mellékmondatában számunkra rendkívül értékes, különleges „elszólást” őrzött meg. Eszerint a már korábban elrendelt, de még mindig kifizetetlen 80 forint miatt Natale fia, Paolo mint „adumbrator regionum” tett 1575 áprilisa előtt panaszt az ügyben.

E ritka latin kifejezést „országrészek [merészebben talán határvidékek] rajzolója"-Vént fordíthatjuk. Ezt kiválón alátámasztja Hartmann Schoppernek 1568-ban a korabeli fontosabb mesterségekről megjelent latin nyelvű munkája. Ebben ő egy rézmetsző, egy nyomdász, egy papírgyártó, egy könyvkötő, egy illuminátor és egy festő ábrázolását megelőzően közölte egy „Adumbrator” vagy régies németséggel „Reisser”, azaz rajzoló képét, aki asztalánál éppen különböző alaprajzokat vet papírra.* 89 Mindez - a 2a-c forrásadattal megegyezően - egyértelműen arról árulkodik, hogy Paolo Angielini 1574 végére-1575 elejére magyarországi végvidéktérképek rajzolásával és egy szépnek nevezett térképsorozat megszerkesztésével tette magát a bécsi császárvárosban ismertté.

b. !7l horvát-szlavón, végek térképei

Paolo Angielininek persze volt kitől megtanulnia a térképkészítés mesterségét. Mind apja (Natale), mind nagybátyja (Nicolo) ugyanis korábban már hosszú éveken át folytatták e tevékenységet, akik mellett az alapokat Paolo könnyűszerrel elsajátíthatta. Apja első ilyen, majdnem biztosnak tűnő térképkészítése még Károly főherceg mellett betöltött várépítészi szolgálatához köthető. 1564. március 8-án ugyanis Stájerország rendjei egy a horvát és a szlavón főkapitányságok várrendszerét bemutató térképnek („mappa derjeczigen Crabetischen und Windischen gränitzen”), valamint a két határvidék váralaprajzainak („die abriß der gränitzenflecken”) kifestünk utalást (vö. ÖStA Wien, AVA FHKA HKA HZAB Bd. 28-29.). Schnätterl számadáskönyvei viszont az említett 1570. évit (ÖStA Wien, KA Armee-Schemata Bd. 9a.) kivéve eddig sajnos nem kerültek elő. Vö. újabban Kenyeres, 2007. és Kenyeres, 2010.

89 Schopper, 1568. 25., illetve a többi említett mesterség: Uo. 26-31.

30