A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

1702 ápr. 24-én a kamarai becsű és átadás szerint Csongrád mezőváros határának hossza egy, szélessége fél mértfold volt és 43 V* egész telekből állott; Hódmezővásárhely határának hossza egy, szélessége V* mértföld volt és 53 egész telekből és 22 zsellérből állott. Ugyanezen év augusztus 17-én, mikor a megye összeiratja a lakosságot, Csongrádnak 140 lakosa volt, ma van 24,000 lakosa, Vásárhelynek volt 461 lakosa, ma több mint 63,000 lakosa. A királyi adománylevél szerint a Csongrádi, illetőleg a Csongrád—Vásárhelyi uradalom a következő részekből állott: Csongrád és Hódmezővásárhely mezővárosok, Ugh, Újfalu, Győ egész helységek; Böld, Illyés, Csany, Mámmá, Szent-György, Szántó egész pusztákkal, valamint a Vásárhelyhez tartozó puszták, úgymint Férges, Martyr, Szegvár, Derekegyház, Körtvélyes, Szent-Erzsébet, Gorsa, Kopáncs, Szent-Király és Anyás. Vagyis 2 mezővárosból, 3 faluból és 16 pusztából állott, melyek ma mindannyian Csongrád vármegyében feküsznek. A fentebb elősorolt adatokból látszik, hogy e roppant kiterjedésű terület akkor mennyire néptelen volt. Jobbára legelőből állván, főleg szarvasmarha, birka és lótenyésztésre volt alkalmas. A vásárhelyiek 1723-ban évi haszonbér fejében gróf Károlyi Sándornak 3000 rfrtot és discretióképen 2 kötés (20 egész bőr) karmazsint, T kötés (50 drb) száraz halat és egy háromakós hordó sós halat fizettek. A vásárjövedelem az uraságé volt, ellenben a királyi dézma, a kilenczed, melyet a váczi püspöktől birt bérben és egyéb beneficiumok a városéi. A csongrádiak ugyanezen évben 300 rfrt évi bért fizettek és discretióban ugyanannyi halat, mint a vásárhelyiek.