A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

hanem abból családi alapítványokat létesít. Két ilyen alapítványt alapítottak, melyekről itt a helye bővebben megemlékeznünk. 1. A levéltári alapítvány. 1877 augusztus 8-án gróf Károlyi István, gróf Károlyi György és a néhai Lajos gróf fia, gróf Károlyi Alajos «tekintetbe vévén azt, hogy nemzetségi levéltáruk már századokon keresztül fennáll, mely minden ősi birtokaiknak jogait s elődeik leszármazását igazoló okleveleket foglal magában, habár a jogi fontossága ezeknek megszűnt, azonban szem elől nem tévesztvén, hogy az a gróf Károlyi nemzetség történetét a legrégibb időktől tükrözi vissza; illőnek, sőt kötelességszerűnek tartották ezen nemzetségi kincs jövőjéről gondoskodni olyképpen, hogy az, mint az összes gróf Károlyi nemzetség tulajdona és locus crédibilise a lehető legkésőbbi időkig fenntartassék a nélkül, hogy akár a levéltári helyiség adása, akár a levéltár rendbentartása és gondozása egyes családtagok terhére váljék)), ezért a családi közös jövedelmekből az 1878. és 1879. évi pénztári maradványt, melyet 33,000 frtra irányoztak elő, tőkésítésre rendelték olykép, hogy «ez az összeg 1902-ig, illetőleg azon időpontig, midőn a hódmezővásárhelyi regáleváltság s ezzel a közös kiadások fedezésére szolgáló legnagyobb alap megszűnik, kamatos kamatjával tőkésíttessék s a jelzett időpont után a kamat a levéltári helyiség lakbérére s a levéltárnok fizetésére fordíttassék. Elrendeli egyúttal az alapítólevél, hogy a családtagoknak kell a grófi családban előforduló házasságot, születést, kitüntetést, halálozást, egyszóval minden nevezetesebb mozzanatot tanúsító oklevelet eredetiben elhelyezni a nemzetségi levéltárban. A levéltár Budapesten őrizendő s a levéltárnok az egész nemzetség