A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

tisztviselője, mivel a levéltár oszthatatlan tulajdona az egész gróf Károlyi-nemzetségnek. A levéltári alapítvány ép úgy kezelendő, mint a nemzetségi alapítvány. 2. A nemzetségi alapítvány. Ugyancsak 1877 aug. 31-én a fent elősorolt gróf urak attól vezéreltetve, «hogy habár családunk fénye és gyermekeinknek jóléte biztosításáról részben szabad rendelkezésünk alatt álló és halálunk után gyermekeinkre átszálló vagyonunk, részben pedig a már alapított vagy még alapítandó hitbizományok útján gondoskodva van; tekintve mégis, hogy idők folyamával szétágazható és elszaporodható családunk egyes tagjai a folytonos vagyonfelosztások következtében oly viszonyokba juthatnak, melyeknél fogva tisztességes és független megélhetésre elégséges jövedelmük nem lenne)) — a nevüket viselő összes utódaik számára egy nemzetségi alapítványt alkottak a következő feltételek mellett: 1. Ezen alapítvány értékéül azon tőke- és kamatjárandóságot jelölték ki, mely a Hódmezővásárhely városával kötött s fentebb leírt örök adásvételi szerződés folytán őket együttesen és osztatlanul megillette. Rendelik és határozottan kívánják azonban, hogy a közös terhek, úgymint a nemzetségi közös tisztviselők fizetése, illetve nyugdíja s a levéltár helyiségének lakbére, továbbá az adásvételi szerződés folytán fizetendő adók s hasonlók az örökvétel megszűntéig ebből teljesíttessenek. Az 1878. és 1879-iki pénztári maradványból a levéltári alapot létesítvén, igy ezen alapítvány tőkésítése csak -1880-tól veszi kezdetét s tart az örökvételi évi részfizetések megszűntéig, vagyis 1902-ig. Erre nézve óhajtják, hogy a pénztári maradvány évről-évre külön kezeltessék, a jelen alapítvány értéke gyanánt gyümölcsözőleg biz-