A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

1827-IKI NAGY, ÉS AZ 1862-IKI PÓTOSZTÁLY. 187 csatolván hozzá, akként intézkedett ezen immár 60,000 frt értékű ékszerekről, hogy ezek mindig a gróf Károlyicsalád legidősebb fiát illessék. Gróf Károlyi József özvegye, gróf Waldstein-Wartenberg Erzsébet Bécsben 1803 aug. 16-án kelt végrendeletében ékszereit háromfelé osztván, az első részbe belefoglalta az anyósa és ennek anyja által a gróf Károlyi-család részére hagyományozott ékszereket, s a saját ékszereiből 100,150 frt értékre kiegészítvén, ezeket mint majoratusi ékszereket hagyta legidősebb fiára. Az 1827-iki Nagyosztálykor az osztozkodó felek az alapítók szándékát kutatván, úgy találták, «hogy gr. Károlyi Antal és báró Harruckern Ferencz özvegyeiknek végrendeléseik a magok által a famíliának hagyott drágakövekben senioratust, ellenben a feleknek édes anyjok abban, a mit ő maga hozzáadott, majorátust rendelteké. Ennélfogva tehát ezen kérdés úgy intéztetett el, hogy a kérdéses drágaságok 60,000 frt erejéig seniora/us-beliek, a 60,000 frtot meghaladó mennyiségben pedig majorátusbéliek legyenek. Az osztálynál e két minőség egybeesvén, az Összes ékszerek gróf Károlyi István birlalásába jutottak. * A fentebb elősoroltakon kívül nem maradt immár egyéb közös, felosztatlan birtok, mint a mi a 178. lapon a) alatt van részletezve, tudniillik a hódmezővásárhelyi királyi kisebb jövedelmek (regale) s az ezek gyakorlásához megkívántató ingatlanok. Hódmezővásárhely azonban törvényhatósági joggal ruháztatván fel, teljesen szabadulni igyekezett minden olyan tehertől, mely az ő jobbágyságának volt emléke. 1873-ban megkezdődött a tárgyalás a grófi család kor-