A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története első kötet (Budapest, 1911)

X. Füzér vára és az uradalom története (a lapispataki jószág és a tarczali birtok)

gyöt támogatja más javai visszaszerzésében, azonban Ibrányi meghalt 1590-ben, utódai így visszaadják Melithéknek,

1 kik zálogos birtokosai voltak e szőllőknek. 1613-ban a Szuhay család is bírt itt és a Cserfás szőllőben részt.

2 Mosdóssy Imre és felesége is bírt itt szőllőt 1626-ban,

3 de ezt 1630-ban Rákóczy György elvette tőlök, szép szőllő lehetett, mert 28,000 frtra becsülték.

4 A Melith-féle szőllőt 5000 frtért Brandenburgi Katalin visszaváltotta s 1638-ban a szatmári Jézus társaságbeli atyáknak adta,

5 megígérvén, hogy ha ezt a íiskus el akarná venni, egy másik szőllőt ad e helyett. Azonban ugyanazon évben az ungvári jezsuitáknak adja, a szatmáriak a Hétszöllőt kapják.

5 1646-ban tiltakoznak a jezsuiták a tokaji béke ellen, mely ezeket a szőllőket Rákóczynak juttatta.

7 1648-ban megújítják tiltakozásukat. Az a szőllőrész azonban, melyet 1711-ben a teljhatalmú fővezér Pálffy János Károlyinak adott, a Szuhay-féle szőllő volt, még pedig a Barát- és a Nagy- és Kis-Deák szőllő.

8 Károlyi azt hitte, hogy ezt a szőllőt a neki szóval fölajánlott gratiának egy részében kapta. A fiskus azonban már 1713-ban felbecsültette ezt a szőllőt, a mikor is a Barátszőllőt 17,000, a Nagy-Deákot 4000, a Kis-Deákot 2000 frtra, összesen 23,000 frtra becsülték.

9 1715-ben, mikor már Károlyi sok javítást eszközölt rajta, 26,400 frtra becsülték.

10 1 U. o. No. 3. 6 Lad. 43. No. 6. 2 Lad. 43. No. 4. 7 Lad. 43. No. 9. 3 Lad. 43. No. 41., 1. 8 Lad. 43. No. 17. 4 Lad. 43. No. 4a. 9 Lad. 43. No. 18. 5 Lad. 43. No. 5. 10 Lad. 43. No. 19.