Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

gokat megbeszélli. Istennek hála Styria hódol; az városok ki két, ki három ezer forintot ad váltságul. Hiszem Istent, rövid nap Grétz is meghódol. Horvátországot is utánna próbálom. Csak Édesem régi irásom szerint azon légy, hogy megmarasztásában legyen bátorságod, mert Károly arra nem -alkalmatos. Erdély országa már az Fejedelmet kívánja. Máramarosi dolog pedig arra volt ha(laszt)va, nem kellene elaludni. En most is írtam Pápainak felőle. Ezzel maradok Edes szivem igaz hütös társad Sárvár, 31. Julii 1704. K. S. m. pr P. S. Forgáts is le megyén, csak magam maradék. Hajster hada még is az Nyúláson vagyon s derekasan döglik vérben. Istennek hála az én táboromon még csak egy beteg sincsen. Negyedíven, boríték nélkül, rongyos. LXX. Károlyi Sándor a stíriai becsapás részleteit és további terveit írja meg feleségének. Kelet nélkül 1704. jul. Isten veled Edes szívem. Ha hevernék szívem talán Guttával is szemben lettem volna eddig, de mivel Isten kevés vitézlő magyarságot adott kezem alá, azokkal éjjel nappal fáradozók nyughatatlankodom szegény hazámért. Nem panaszlom, mások csendesek, nyugosznak, mert semmit nem próbálnak. Én búm elfelejtésére kéntelen vagyok vele; országokat provinciákat kell járnom, hogy az mit ifjúságomban elmulattam, öregségemben effectuáljam. Tegnapi napon fordulék meg Stiriából, egész Gréczig égetvén rabolván négy felől annyira, hogy könnyen négy száz ezer forint érő károkat töttünk, hat erős várat vöttünk meg; királyi házi öltözetek voltának, de szekér nem lévén, •csak szélyel rontatott, vagdaltatott s praedáltatott. Grécz táján többet 1000 futott szekérnél nyertének katonáim, lovait marháit kivagdalták, szekereit felverték, az ki kevés nép