Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

QO I704. fegyverrel öszve verte volt magát, azt is ujabban halomban rakták. Mostan már Austriára Írogattam, kik is mind hódolni akarnak; vala ki négy s ki nyolcz napot kér respiriumot. De mai napon hozák, hogy Hajszter reám fele indul, kinek meg* nem állhatok, mert 1500 magammal vagyok: mindazáltal-az ö birodalma sem mesze fog terjedni; Isten ujabban vissza fordít, s az mivel most elhalad, az után meg lelem s reá is keresem. Holnap az ki kevés nyereségem vagyon, ujabban alá indítom, csézákat szépeket nyertem. Vissza jövet veszem Gyulai János uram levelét; irja, hogy az csűrt asztagokat megégettette bátyám ; az semmi, de alig hiszem, hogy az várat is meg nem égette; azzal sem gondolok, mert 100 annyit is égettettem én, s ha Isten segít, tovább többet cselekszem. Hanem az nehéz, hogy magatokrúl Édes szivem éppen semmit nem hallhatok; vagyon három holnapja egy leveledet sem vettem Édes szívem ; éltek e ? haltok e ? Isten tudja; az mi keveset Isten adott és még meghagyott, opinióm szerént munkálkodtál-é conservatiójában nem tudom. Én innét is az ki kevés szerencsém vagyon, haza küldöm ; ha gondviselő nincsen reája, jól járunk. Egésségemben Istennek hála jó szolgál, de tudom, hogy vagy magadnak, vagy László fiamnak nem igen lehet egéssége, hogy Ujhelyben hallani létedet* mindazáltal Isten szentelje s teljesítse kérésedet. így lévén pedig az dolog, károlyi lakásodat okosan continuáld Szívem * ménest marhát Bakta felé jártass inkább mint Károly körül. Bárcsak annyi üdőre lehetne szabadságom, míg kétfelé tekénthetnék, de úgy látom csak az én nyakamon minden iga; nem gondolnék vele, csak másoknak ne volna nehéz. Mostan semmi egyéb újság nincsen, kivel Édesem kedveskedhetnem* hanem kívánom Isten minden szomoruságidban vigasztaljon. Anyám asszonnak ajánlom alázatos szolgálatomat és maradok igaz hütes társad Édes lelkem K. S. mk. P. S. Se mélt. Fejedelemtűi se Pétertül se Páltul egy levelet nem tudok venni, Isten tudja okát. Én pedig szüntelen irok firkálok. Pál komám jól elaludt Kassa körűi* Montecuculit és Klobusiczkit hallom, hogy kiszöktenek. Adjon Isten jót, csak Erdélytől félek. Ivpapiron, kelet nélkül.