Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

kokra magamat, mert most is szép apró paripákat nyertem vala, s keservesen Czirjáki László s más atyámfiai gyermekinek kellé ajándékoznom. Jó Isten jót ad. Tudom Édesem posztóra vagyon szükségtek, de itten is olyan szűk, hogy egy singet sem kaphatni; az cselédet is alig tudom megruházni; magamnak sincsen dolmányom itten, hanem az. kit nyertem. Ivpapiron: pár helyen szakadozott. LXVH. Károlyi Sándor feleségét tudósítja, hogy Stiriára próbára indul. Szombathelyi tábor, 1704. jul. 20. Isten veled Edes szivem. Éppen ezen órában végezem levelemet, melyet holnap indítok Pap János és Szilágyi által, egy sézával igen könnyen járóval, ki Rabatáé volt, hat pej lóval, és ugyan egy konyha kocsit holmi dib-dáb portékával, ménessel kecskékkel ésugyan svajczer tehenekkel és ugyan mén lovakkal; abban bőven mindeneket specificálok és leírok; megérted Szivem* ha Isten le viszi őket békével. Mivel pedig most az m. Fejedelemnek irtam, azért Édesem ezen levelemet bocsátom előre* tudtodra adván Édesem, hogy egésségben vagyok, és Isten megtartván, próbára holnap indulok Stiriára, vagy meghódoltatom, vagy Gréczig megyek, ha Isten megtart. Mint. járok, Isten megtérítvén, ujabban tudósítlak Szivem. Bár csak hallhatnék róllad valamit, könnyebb volna szívemnek, ha. hálhatnék veled még jobban esnék; kit hiszem Istenemet megenged ő szent Felsége. Dátum in castris ad Szombathely positis, die 20. Julii 1704. Az te igaz hütös társod, noha leveledet sem veheti, marad K. S. m. pr^ P. S. Holmi jegyzéseket küldöttem volna Édesem, de? félek, hogy kezedbe nem kerül Szivem; bánnám ha más kezébe jutna.