Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Külsején: Az én kedves feleségemnek tek. és nagys. Szálai Barkóczi Kristina asszonnak adassék Ujhelyben vagy hol. Negyedrét papíron, pecséttel. LXVIII. Szécsényi Pál kalocsai érsek özv. Káldiné ügyét ajánlván Károlyi Sándornak, egyszersmind a fegyverszünet és békességről is ír. Sümeg, 1704. jul. 31. Méltóságos Generális uram. Nyavalyás Káldiné húgom asszony folyamodók hozzám jelentvén, hogy nem tudom micsoda sinistra informatióra bizonyos 4 ezer forintig való adósságot, melylyel tartoznék Hevenyessy uramnak, parancsolta legyen Kegyelmed, hogy exequálják rajta szegényen, holott már ez iránt hitit is letette, s levelekkel is megbizonyítja, s magam is jól tudom, hogy azon négy ezer forintokért nyolcz ezer forintban levő jószágát adta néki Tolna s Baranya vármegyében, magam engedelméből s jovallásombul; s talán ez aránt lehet annyi creditumom Kegyelmed előtt, mint némely fondorkodó hamisan informáló embereknek. Kérem azért szeretettel Kegyelmedet ez iránt, ne engedje háborgatni igazságában; ne kénszeríttessem ez aránt az mélt. Fejedelmet is búsítanom; tudom lészen annyi gratia az M. Fejedelemnél, pártját fogja igazságában, s nem engedi hurczoltatni. Értem azt is, hogy azzal is vádoltatott, hogy némü-némü partékája volna nála nevezett Hevenyessy uramnak, holott nem tudom mi okra nézve (ne si ad locum securissimum) adta volna az ő kezében, sőt húgom partékáját is sok ideig Hevenyessi protegálta s conserválta. Bízom ez aránt Kegyelmed úri jó akaratjában, nem engedi szegény özvegyet háborgattatni, sőt protectiójában tartani mások ellen is méltóztatik, kiért én is minden alkalmatossággal kívánom contestálnom, hogy voltam s vagyok is Kegyelmed igaz jóakarója szolgája Simegh 31. Julii 1704. Szécseny Pál kalocsai érsek m. pr.