Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

XLIV. Armpruster János azon kéri Károlyit, hogy a maga ezredének toborzásában sem a vármegyék sem Balogh Ádám versenye által akadályozni ne engedje, hanem Körmendet és vidékét toborzó helyűi számára assignálja. Körmend, 1704. jan. 30. Excellentissime ac Illustrissime Domine Comes, Domine mihi gratiosissime. Humillimorum servitiorum meorum demissa commendatione prsemissa. Jóllehet Kegyelmes Uram, az elmúlt napok ban Nagyságodnak alázatosan irott levelemben irtam vala, Isten segítségéből egy hét alatt öt száz katonára szert teszek : de sok akadékok miatt annyira vagyok az katonaság szerzésében, hogy egy felől az mennyit épülök, más felől meg két annyit fogyok. Mert az nemes vármegyék is föl akarván az föld népét szedni, életek s jószágok vesztések alatt parancsolják mind nemes mind nemtelen személyeknek fölüléseket. Sőt ha szintén valamely kapitányság vagy is ezerben adta valaki is magát, az nemes vármegyék csak azt kívánják jószágok vesztése alatt, hogy az nemes vármegyék köziben is magok helyett másokat fogadjanak. Kire nézve Kegyelmes uram, az kik ezeremben is adták, jöttek is, substrahálják magukat, sőt ha Nagyságod másképpen nem méltóztatik ez eránt az nemes vármegyéknek parancsolni, az kiket ezeremben szerzettem is, mind el fognak olvadni, mivel kétfelé nem szakadhatnak, hogy ezeremben is legyenek, s az nemes vármegyék köziben is fogadjanak. Ma megént ide érkezvén Körmendre, az mint Nagyságod ezen Körmendet és környülvaló végházakat Somogy vármegyével méltóztatott énnékem assignálni, hogy ezen véghelyekbül és vármegyébül ezeremet kiszerezhessem, értettem körmendi böcsületes seregtől, hogy Balogh Ádám uram jobb részét az itt való katonaságnak elfoglalván, ezeréhez applicálta ; és ismét Melysovszky Ferencz kapitány uram is nyolczvan katonát kíván tőlök, az sereg

1 pedig egyáltalán fogva szakadozni nem akar, hanem valamely