Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

felé lesz, egy ezerben akar lenni együtt. Minthogy pedig Kegyelmes uram, Balogh Adám uramnak Nagyságod Kemenesalját (honnénd könnyen ki is töltheti ezerét) méltóztatott assignálni, azért Nagyságodat alázatosan kérem, Körmendet (lévén máskint is az seregnek kedve hozzám) az már egyszer Nagyságod kiadott assignatiója szerint énnékem engedni méltóztassék, hogy így én is Nagyságod kegyelmes parancsolatjának, úgy az méltóságos Fejedelem szolgalatjának is kötelességem szerint eleget tehessek. Ezek lévén akadályim, melyek miatt, ha Nagyságod kegyelmesen megorvosolni nem méltóztatik, ezeremnek fölállítása éppen meg nem készülhet. Én ugyan mindenben Nagyságod kegyelmes parancsolatjához kész vagyok alkalmaztatnom magamat,, csak Nagyságod kegyelmesen méltóztassék parancsolni, mi tévő legyek. His me gratia Excellent. ac Illustr. Domin. V. humillime recommendans, eandem ad vota sibi optata feliciter supervivere exopto, et maneo excell. ac ül. Dom. V~ Körmend, die 30 Januarii Anno 1704. Humillimus ac obligatissimus servus Johannes Armpruster m. pr„ Külsején: Excell. ac illustr. Dominó Comiti dominó Alexandro Karolyi etc. ívpapíron, pecséttel. XLV. A fejedelem levele Károlyihoz. Miskolcz, 170^ márcz. 1. Miskolcz 1. Mártii 1704. Isten minden szerencsés jókkal áldja meg Kegyelmedet,, atyafiúi szeretettel kívánom. Ezen szegény rab hív emberemet küldöm viszsza Kegyelmedhez, hogy szóval izent szabadulásának módját bővebben megmondja Kegyelmednek, melyet is ha lehetséges* kérem el ne mulassa. Az dolognak mi volta megmutatja*