Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

tan már mindkét felé kémeket bocsátottam, virradtig bizonyost értek, s ahoz tartom magamat ad interim; az magyarság mind eloszolván mellöle, az hársot most ítéltem jónak hántani. Azért Ordódi uramot küldöttem Ugrócz s Bán felé mindeneket felültetni fegyverben és subjugálni, Andrássy Miklós uramat pedig Ócskáival az Nitra mellé hasonlót elkövetni, és Eszterház Antalról s Raczágról recognitiót hozzon, ugyan az Vágón data occasione valami passust nyerjenek. Györki uram Trencsén felé, Vincler Varina táján; lehetetlen hogy valamit tehessen hírünk nélkül, már magyarja nem lévén. Magam ma az várban béküldöttem volt, de emberem nem admittáltatott, hanem bizonyos piarista lévén ben, az által az lajtinán resolvált: még eddig császár kenyerét ötte és semmi ellenséget nem lát, mire tractáljon. Az bonorum inspector resolvált: eddig is az M. Fejedelem hadait az jószágban nem persequálta, úgy az után sem, de az várban comendánsnak subjectussa, abbul nem disponál; az többi ki oda recipiálta magát azzal felelt: mi jobbára csak inquilinusok vagyunk. Az néném *) pedig az(t) izente nagy sírással, hogy térjek meg, Schlik megígérte az gratiát, hogy meg leszen. Mely izeneteket meghallván, resolváltam az ostromot, az piaristák interponálták magokat, reménykednek hihető ex dispositione eorurn, hogy per lytrum hadd szabaduljanak s kívánták válaszát; én inhaereáltam első resolutiómnak, de nem küldöttem bé, hanem licentiát kérvén az pap, beeresztettem, megválik mit efficiál. Én holnap éppen az vár mellé szállok táborostul, és mivel in meditullio vagyok Túróczra, Liptóra, Trencsénre, Nitrára, Nagyságodra vigyázhatok, itten heverek, ha fel nem adja, tűzzel vassal nyughatatlansággal megpróbálom, noha erős hely, vagyon benne 50 német, 60 jószágbeli vibrancz. Az városa puszta, az tatárral az majorokban is megégettetek propter terroréin et scissionem inclusorum, talám vérontás nélkül is hajolnak; benne az Néném, de az zsidó is benne, kinek sok az pinze, örömest kezet fognék vele. Én mindenekben vigyázok, primum magam böcsületemre, hazám javára, *) Ujfalussy Andrásné, Károlyi Éva.