Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Csáki András excessusirúl, de hogy oly nagyok legyenek, még aliunde előttem nem constáltanak, teljességesen magammal el nem hitettem. Én levelére választ nem adtam, hogy alkalmatosságot neki ne adjak az parancsolatimmal való mentegetésre; tudván áztat, hogy Kegyeímedtül bü informatiója lehet: mi tévő légyen. Úgy Csáki András excessusit is impediálni fogja Kegyelmed, kik valóban rosz consequentiájúk volnának, kivált ha az szászok marháját hajtván, azon natiót nagyobban disgustálná. Kegyelmednek igaz jóakaró barátja F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 244.) cccxcv. Károlyi pátense, melyben Ravaszdi György hadnagyot megbízza, hogy a sárréti falvakban magokat megvont Pál Diák katonáit a Kárándi-ezredbe — ha kell erővel is — behozhassa. Tószög melletti tábor, 1706. aug. 28. Én Károlyi Sándor méltóságos erdélyi fejedelem felsővadászi Rákóczi Ferencz kegyelmes urunk ő Nagysága mezei hadainak Generális Marschallusa, Tiszán innét levő földnek Generális Fő Commandója, az egyben szövetkezett magyarországi Statusoknak egyik senatora és nemes Szattmár vármegyének örökös főispánya, adom tudtára mindeneknek az kiknek illik ez levelemnek rendében. Jóllehet ennek előtte is erős parancsolatomat bocsátottam vala ki bizonyos tiszttel, minthogy kegyelmes urunk ő Nagysága kegyelmesen méltóztatott resolválni, hogy mindazok valakik Pál Diák katonái lévén, az császárnak szolgáltak, most lévén ideje hazafiúságoknak megmutatására, néhai Nyiri András, most pedig nemzetes vitézlő Kárándi Mihály uram ezerében álljanak, hogy valahol az Sárrétje mellett s ott körül belől olyanok találkoznak, parancsolatomnak erejével szabadon felszedhessék s az megirt ezerekre hozhassák: mindazáltal, a