Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

mint vészem eszemben, süketségre vélvén parancsolatomat, mind eddig is az helységek lakosi között magokat eltitkolván, Kegyelmes urunk ő Nagysága kegyelmes parancsolatját és hazánk mostani szorgos szolgálatját naponként húzzák és vakmerőséggel halasztják. Ujobban azért nemz. vit. megnevezett Kárándi Mihály uram bizonyos hadnagyát Ravaszdi Györgyöt bocsátottam ki ezen levelemmel azon Sárrétje mellyékére, úgy az környékre, hogy valahol afféle katonákat (talál), ámbár az faluk közé vonták is magokat, minden gátlás nélkül felvehesse és az ezerbe hozhassa mentül hamarább. Adván arra is facultást az említett hadnagynak, hogy valakik tovább is parancsolatom ellen járnak, az felülésben nem engedelmeskedvén, mindazokat meg is fogattathassa, s militari assistentia compellálhassa is. Ismervén azért igaz járatbélinek lenni, mindenütt szabadon bocsássák és bocsáttassák; városi, falusi bírák és (lakosok) mindenütt illendőképpen gazdálkodjanak mind magának, mellette valóinak, és lovaiknak \ külömben sem cselekedvén. Dátum in castris ad Tószegh positis, 28 Augusti Anno 1706. Károlyi Sándor m. pr. Eredeti; ívrétű kettős papíron, nagyobb pecséttel. CCCXCVII. A fejedelem levele Bercsényihez. Párkány, íjoóaugusztus 2g. Párkány, 29. Augusti 1706. Méltóságos Gróf, nékem kedves Bátyám. Tegnapi tudósításom után Eszterházi Antal uram levelét vévén, az ellenség állapotjárul mit ir: ime Kegyelmednek includálom, melybül ugyan még confirmatióját Balog István híreinek nem látom ; mert egyik az vízen másik az szárazon irja bejövetelit az ellenség segítségének, melyet Molnár isláttatik examenjében confirmálni; ennek mindazonáltal valóságát, úgy látom, csak az idő fogja kinyilatkoztatni. Úgy látom magam is, hogy az erdélyi német motusátúl leginkább