Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CCGLXVII. Károlyi Sándorné különböző apró híreket ír urának Károly, lyoó. június. r Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet Edes szívem. Mai napon vettem Édesem, Kegyelmed Marjai uram által küldött levelét az egyetmásokkal. — — Az rókákot kit Csiszárra bízott Kegyelmed, már megírtam ; hoztak 22, a pínzt is mind visszaadták. Az forgó nekem is jobban tetszik a lőcsei; mind Bertóti uramnak s mind Ketzer uramnak irtam: köveket ha szerezhetnének; én tüllem kívánnák; a nélkül aranybul kár volna csinálni. Az bijalokat Bertóti uramnak megindíttattam; Keczer uramnak is; de nem annyit Keczernek, mert látom csak szóval tart, semmi sincs sem a gombokba sem egyébbe; még hozzá sem fogtak. Ha sikerét látom, ez után is kedveskedhetni ; fa-embernek mondják, a szolgámmal sem bánt úgy bezzeg mint Bertóti uram; az bezzeg talpig emberség, úgy commendálják. Ajtai küldött volt ezüstöt egy fontot 12 vagy 13 lótot. Az gránát tok nem jó puskatoknak, mert koránt sem egyszínű; bár varratott volna Kegyelmed Szívem a dámákkal ott. Pogány Adám paripát hozott Kegyelmed számára az asszony kívánsága szerint; most küldöm érte Kovács Jánost, lássa meg alkalmatos-é. — — A debreczeniek három öreg hordó bort küldtek; gyöngyösi bornak írták; el sem vettem volna, de ide hozván vissza sem vitte volna. Szerencse, ha nem kanonizálják Kegyelmedet Szivem a debreczeniek. A mint emlegeti az ember a ki hozta, valóban ösmerőse Kegyelmednek, Szurdokon is lévén nálla. Csak attul félek, a kálvinista szentek közé megyén Kegyelmed. Szalacsi is igíri imádságát a két ökörért.