Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

iyoó. 487 Irinyi uram is kért, commendáljam Kegyelmednek Édesem, mely mesterségesen vette rá az Urunk munkácsi sidóját. írhatom is Szívem, rá illik a Szentírás szova, hogy a setétségnek fiai okosbak a világosság fiainál az ő nemekben. Most értem, mi választ nyert Ferencz deák Kegyelmedtül; az asszony tréfálódván velünk együtt azt tudta, Kegyelmed is nem érti; nem régen tudtam meg, hogy oda küldte a levelet, de meg sem mutatta még a választ nekem. Feruska fris most Istennek hála. Monkovics uram instálván Vajda Bálint mellett, kedvét szegni nem akartam. Suplicatióját Edes lelkem elküldvén, igazságáig recommendálom. Bay Ferencz uram is tanulgatja a discretiót, az előtt levelemre is nehezen vehettem választ, de most requirálván betöltött(e) kívánságomat, igen ajánlván magát továbbra és nagyobbakra is. Ezzel Isten oltalmába ajánlom Édes lelkem Kegyelmedet, maradván igaz hites társa B. K. m. pr. Kelet nélkül, valószínű 1706 júniusában. CCCLXVIII. Károlyi Sándorné Pápai Páriz Ferenczet urának gondoskodásába ajánlja. Károly, íjoó. júniusa táján ? Isten sok jókkal áldja meg Kegyelmedet Édesem. Pápai uramnak úgy látom valóban fő a feje, semmi kedvét nem csinálhatunk; kérem Édesem, szállásárul legyen parancsolatja Kegyelmednek. Azért is vár a mint látom tekintetet reája, hogy a közönséges haszonra munkálódó ember, úgy mint az Orvoskönyvet, Dictionariumot s más közönséges jóra való munkát csinált, s azzal maga más keresetit elhagyta. Én ugyan búzát, bort, szénát s abrakot is adatok, ha csak mit is — abrakot; tovább recommendálom Édesem Kegyelmednek. Ezzel maradok igaz hites társa B. K. m. pr.