Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CCCLXV. Gr. Barkóczy Ferencz Károlyit a jegyver szünetről es más hadi hírek felől tudósítja. Érsek-Ujvár, 1706. jun. 4. Méltóságos Generális, nekem kedves Sógor uram. 23 Maji Abrudbányárul költ Kegyelmed úri levelét szokott obligatióval vettem, hadainak szép dicsíretes progressusin szívesen őrölök. En Kegyelmednek innét egyebet nem írhatok, hanem hogy az békesség tractájára mi ide győlekeztönk; eleget igér ugyan az idegen nemzet, csak meg ne csaljon bennönket. Az punctumokat most koholjuk, talám a jövő hétfőn átal viszik Szombatba. Mi reménségönk lehet, Kegyelmedet tudósítani el nem mulatom. Engem csak mint az vad körtvét csak hánnak vetnek; Tisza és Duna között Budai István uramat vicémnek tették (vak az, az ki rosta átal nem lát), magamat pedig az Dunán túl akarnak comendérozni. Rendre próbálgatnak oda bennönket. Proponálták volt azt is, hogy Kegyelmeddel legyönk közel egymáshoz ; de úgy látom Pekri uramat küdik Kegyelmed mellé.. Az jászok hogy az ráczokat megverték, tudom eddig érthette ; tegnap hozának Szentmiklósi uramtul egy nyert lobogót ; 90-re valót vágtak le bennek, rabul is fogtak egy néhányat. Forgács uram urunk mellett fog lenni az reguláris haddal. Ezzel maradok Érsekújvár die 4 Junii 1706. Kegyelmed igaz szolgája sógora G. Barkóczy Ferencz m. pr„ Külsején: Mélt. Generális Károli Sándor sógor uram nak kötelesen írám. Károly (vei) ibi ubi. Ivpapiron, az egész B. F. kezeírása, pecséttel.