Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CCXIII. A fejedelem levele Károlyihoz. Vecsei tábor, 1705. augusztus ij. Spect. ac magn. D. Baro nobis observandissime. Salutem et omnem prosperitatem. Akarván Kegyelmednek értésére adnunk, hogy az elmúlt napokban, nagy bizodalommal lévén az német armadának meggyőzése iránt, az hadak kivánsága szerint is formális harczot tenni akarván, és egynehány helyütt eleiben szállottunk. Mind addig kerülte penig az ellenség az ütközetet, míg Vereskő táján oly szorost nem talált, a holott mellesleg menvén véle, hadaink ellen irruptiót tett, és nékünk egész hadainkkal operatiót tenni ellene nem lehetett, melybül származott valamely confusió. Az artilleria és velünk pro tempore levő bagasiánk is salváltatának; nem is reménlhetünk ezen actióbul szerencsének nagy változását, annyival is inkább, mivel hadaink már is recolligálván magokat, alkalmasint corpusba jöttének. Mindazonáltal ez itt fenn levő ezerekbül a kik praetextust találtak volna elszéledésre és haza való menetelekre, hogy az iránt is haza szolgalatja ne csükkenjék, Kegyelmed tegyen olly dispositiót, hogy kiki mentül hamarébb maga ezeréhez incorporáltassék. A mellett jól emlékezhetik Kegyelmed, hogy ugyan a végre is szedte Kegyelmed keze alatt lévő hadainkat, hogy ha kívántatnék ide is succurrálhasson. Immár penig látván Kegyelmed a dolgokat, és ott azon a földen nem lévén szükség annyi hadra, Kegyelmed mentül hamarébb valamely számuakat magával együtt hozzon fel egyenesen Érsek-Újvárhoz, hogy velünk magát conjungálhassa. Ha penig Kegyelmed, valamely ednehány száz lovast adjungál n. v. Balog Ádám kapitány hivünk mellé, és által küldi a Dunán, nem kevéssé hasznos distractiót fog tehetni az ellenségnek. A solthi sáncza(l), a mint elébbeni levelünkbe is megírtuk, cselekedje Kegyelmed azt, a mit mostani conjuncturákra nézve is hasznosnak itél lenni. Cceterum P. D. V. feliciter valere desideramus. In castris nostris ad Vecse