Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

positis die 13 Mensis Augusti Anno 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Gregorius Ráti m. pr. Kívül: Spect. ac magn. D. Alexandro Károllyi etc. Károlyi kezével: Redditae die 17. Aug. Vácz, 1705. Eredeti, pecséttel. (Rákóczi-levelek, 103.) Ezen levélnek van egy másolat is a Rákóczi-levelek közt, Károlyi kezével, melyet feleségének szánt, a mint a levél végén ezen szavakból kitetszik: «Eztet Szivem nem kell hirlelni,» Nagy eltérésekkel közölve Archívum Rakoczianum I, 388. 1. CCXIV. A váradi ostromzár parancsnokául kinevezett Gyürki Pál különböző aggodalmait közli Károlyival. Sopornya alatti tábor, 1705. aug. 16. Méltóságos Gróf s Generál Marsalck Leidinant régi nagy jó Uram! Kegyelmes Urunk udvarlására fordulván, házamtúl hozák utánnam Nagyságod méltóságos levelét s abban includált Kegyelmes urunk parancsolatját, melyben a Tiszántúl való földnek oltalmazására és a váradi blocquádának commendirozására destináltattam. Én ugyan mélt. Gróf uram valamire érkezem nemzetem szolgalatjában, bizony mindenekre kész vagyok, de örömest tudnám cum quibus és micsoda dispositiók mellett. Mert hadat Erdélybül bizony igen keveset várhatok, s annak is fizetés és intertentió nélkül kevés hasznát reménlhetem ; azonkívül ott a vármegyékkel mire mehetek, hagyom Nagyságod méltóságos judiciumára. Azt a földet én bizony úgy ismerem mint akárki, de szintén az irtóztat, hogy igen tudom mennyi ember és micsoda kívántatnék annak oltalmazására, nincs azomban fogóm hozzá, csak tüzet s vasat adnak élőmben. Én mélt. Gróf uram magamban bizony csak egy ember vagyok s annyiban sokra nem mehetek, hadat pedig zabbul vagy kölesbül csinálni nem tanultam, s ahoz képest csak azt kell cselekednem a mit abban a proverbiumban tanultam : tantum aude quantum potes. Bízom mindazon-