Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

a Dunán, és ezen előttünk levő ellenségnek conjunctiójára, s segétségére szándékoznék, így lévén a dolog nem lenne szükséges ott Pest elein olyan corpusra, ellenben ide leginkább maga személyét Kegyelmednek kívánnánk. Azért Kegyelmed úgy alkalmaztassa az ott való állapotokat, hogy comperiáltatván Klikespernek által menetele, csak annyi hadat hagyjon ottan, a ki telyességesen szükséges; a commendót is egészen resignálván gr. üdősbik Barkóczy Ferencz úrnak, maga siessen hozzánk, és azon hadak úgy nyomakodjanak erre felé Esztergom eleiben, vigyázván hogy ne talán a táján valamely csapást ne tegyen jöttében az ellenség. Egy szóval oly állapottal jöjjenek, hogy a miképpen túl felül nyomakodnék az ellenség fel felé, úgy a mienk is jővén, eltávoztathassák valamely csapását. Ugy halljuk a solti sáncznál a víz megáradott, és így tisztességes módunk adatik most azon sáncznak elhagyására. Ahoz képpest Kegyelmed benne lévő munitiót és praesidiumot küldje Szolnokra, és azon sánczot földig vonassa le. Coeterum P. D. V. feliciter valere desideramus. In castris nostris ad Sente positis die 9 Augusti Anno 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Most veszem az Kegyelmed levelét stafetaliter, látom az oda való dolgoknak folyását, azért alkalmaztassa Kegyelmed az dolgokat az mint legjobbnak látja; itt az dolog harmad nap múlva elmúlik. Noha ezen Kegyelmes urunk ő Nagysága levele púre csak mélt. generális Károllyi Sándor úrnak ő Nagyságának íratott vala, de Kegyelmes urunk ő Nagysága singulariter parancsolta (nem érkezhetvén az állapotoktúl másnak Íratása, és útban lévén) parancsolta hogy mélt. gróf üdősbik Barkóczi Ferencz úrnak is együtt tituláltassék ezen levél, azért annak ítélje Nagyságtok ez titulátiót. Ráti Gergely secretarius m. k. Alul: Károly Sándor urnák. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 102.) Az első utóirat a fejedelem kezeírása.