Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

apparátusa, és épen a partra szemünk eleiben szállott (ódalt hagyván a vecsei hidat, az hova alkalmas készületre érkezett volna). Itten azért legki váltképpen álgyúkkal mind két részrül estig köszöngöttük egymást; az alatt ottan-ottan rabokat kaptának által a mieink, és másként is nem egyebet csak kárát tapasztalta az ellenség. 6

ta Augusti hajnal előtt egy órával a gyalog németnek egy része az mi hidunknak ostromnak jütt, de az innekső végén sánczunk, és álgyúink lévén, mintegy öt százig való emberünk oltalmazván, noha szüntelenül tovább egy óránál mind két részrűl álgyúkkal és nagy lövísekkel impetálták egyik a másikát, de a német frustráltatott és confusióval recedált. Egyet is a mieink közzűl meg nem sebesítettek, ellenben az ellenség közzűl a mint rabok referálják (mivel igen elkapdosták a testet és sebeseket) hatvanig való kár, és ennyihány tiszt, noha ugyanitt a hídon és a híd végén maradott ennyihány közűlek, és egy tiszt a híd alatt halva, kinél circiter száz aranyat tanáltak a mieink. Megviradván penig az egész német tábor megindult Leopold felé, a Vág mellett csapdosván; a mieink kár nélkül rabokat fogtak, és vágtának is. Elérkezvén penig Sziládhoz, reménség felett akadott ottan a mi sánczunkra, és megtartózkodván, keményen próbálta az aggressiót, de ott is Istennek hála egyebet nem nyert, hanem legalább százat népének javában lefektetett. Istennek munkája vala ez is, csak egy is a mieink közzűl meg nem sebeséttetett, és így ottan a német által nem ronthatván magát, visszatért, hogy fellyebb passust keressen. Hogy akkor formaliter nem aggrediáltatott, a volt oka, hogy Generális Eszterházi Antal úrral lévő hadak, sem penig Ócskáival lévők el nem érkeztek, hanem csak népünket kívántuk bátorítani az ilyen resistentiákkal. 7

a Augusti rendeléseket tettünk, hogy a mely passusra vártuk a német tábort, ottan is álgyúkkal, és gyalogsággal köszöntethessék. De a német más felyebb való passust választván magának a hol semmi gátlása nem volt, bevitte az élést Leopoldba; ott közel megtelepedvén tegnap estig nyugodt, az alatt mi is hadainkat incorporálván (kiknek Isten jó voltábul sziveket lenni látjuk) azon vagyunk, hogy alkalmatosság mutattatván megharczoljunk. Mivel penig úgy halljuk Klikespergh vissza által ment