Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

és mivel Kegyelmes urunk midőn leküldött volt, parancsolta hogy az mely ezer Ilosvay Imre uram keze alatt volt, annak ideig gondját viseljem, nem tudván azért azon ezer ha Kecskeméten vagyon-e még, vagy hol: innét expressus lovas postámat expediáltam Kecskemétre, holnap bizonyosan itt leszen. Azon ezerhez menvén elsőben, valahova parancsolja Nagyságod oda megyek. Ha pedig mást parancsol Nagyságod, elvárom, mivel haszontalanul se egy felé se más felé nem akarnám mind magamat mind rosz lovaimat fárasztani. Ezek után Nagyságod gratiájában ajánlván magamat maradok Nagyságodnak Fügéden die 6. aug. 1705. igaz szolgáló attyafia sógora P. Andrássy Miklós m. pr. Czím: Méltóságos Generális Károli Sándor kedves sógor uramnak ő Nagyságának adassék Hatvanhoz. Eredeti ívpapiron, pecséttel. CCXI. A fejedelem levele Szatmár megyéhez. Patai tábor, 1705. aug. 8. Illustrissimi, Reverendissimi, admodum Reverendi, Spectabiles Magnifici ac Generosi Domini, etcet. Salutem et omnem prosperitatem. Az n. vármegye levelét az accludált mezei hadban valók specificatiójával s egyéb rendbeli kárairúl való extractusával együtt elvöttük. Ertjük is minemű okokbúl kívánná mind a gyalogok mind a lovasok előállításárul való immunitatióját. Ugy vagyon hogy akkori szenvedését és kárvallásit a n. vármegyének méltó consideratióban vévén, akkori állapotjához képest az hazának a portális hajdúságot relaxáltuk Kókai, Dányi, Valkói, Szentlászlói, Turai, Bagi, Aszódi, GÖdöllei és Hévízi bíráknak eskütteknek és az egész lakosoknak sietséggel adassék, cito, citius, citissime.»