Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

i7oj. 15 parancsolni méltóztassék, mert Kereszturnái tegnap előtt láttak közzülök húsz lovasig; én is ahoz képpest disponálhatnák vármegyéimben; anyival inkább ha Kegyelmed felmegyen, és serio felőlié nem parancsol, tartok utói ütő pálczátul, a kölcsönt meg ne adják. Ugocsában én mindjári küldök azon zászlóért, bánnám is ha elmaradna. De mivel ők jobbára mind Máramarosba recipiálták magokat, nagy árvizek miá szaporán nem járhatván, tartok kísőn ne járjanak, ha csak Kegyelmed várakozni nem méltóztatik. Gratiáját pedig köszönöm, értésemre adni confidenter nem nehéztelte. Isten felvezérelvén, kérem Beregh és Ugocsa vármegyékrűl se felejtkezzék, lévén közi Kegyelmednek mindkettőhöz. Comendáns uram azon pátenst in originali felküldötte az Bellicumra. A rabok examenjének délig vége lészen; ha oda viszik, bár több kísérőjök lehetne. Maradván én tovább is Kegyelmednek köteles szolgája komja Szakmar, 12 Junii 1703. G. Csáky István m. pr. Külsején: Spect. ac magn. dom. Alex. Károlyi etc. dominó et compatri colendissimo, Károlly. Eredeti, ívrét, pecséttel. XII. Rajmannus Péter Károlyi Sándort különböző bécsi híreki'ől tudósítja. Bécs, 170j. jun. 20. Nagyságodnak mint nagy Uramnak Patronusomnak ajánlom mindenkori alázatos szolgálatomat. Isten minden szerencsés jókkal s hoszszú élettel áldja meg Nagyságodat tiszta szívből kívánom. Tertia currentis datált Nagyságod méltóságos úri levelét, hogy im Magyarországon, in specie pedig Bánkai hévvézben miltóságos urammal ő Nagyságával mulattam, s csak tegnap estve szerencsésen megérkeztem, ma korán reggel tartozó engedelmességgel vettem. Megvallom igen megrémültek volt e táján is az