Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

tó 1703. emberek, azon fölfüldi vagyis Tiszántúl lévő tolvaj katonák által attentált tumultusokra nézve; mindazonáltal, mivel halljuk már, hogy Nagyságtok s Kegyelmetek dicséretes és hív dexteritása által megverettettenek s nagyobb résztől dissipáltattanak, az itt valóiak is csendesedni kezdnek. Miltóságos Uram egyébaránt még ugyan az megnevezett Bánkai hévvézben vette az Nagyságod informáló hosszas levelét, melyet is elolvasván ő Nagysága, azonnal ide Bécsben felküldte Hunyady László secretarius uram kézihez, hogy ő Kegyelme mindenütt in locis competentibus reprsesentálta volna azon dolgokat, az minthogy el is követte ő Kegyelme, mai napon tévén az iránt miltóságos Uramnak oretenus való relatiót. Itt is hála Istennek egy részről jó híreink vannak, mert szintén ma érkezett bizonyos currir Olasz országbúi oly hírrel, hogy ottan meglévén az ütközet a francziával, az mieink nagy victoriával jártak, s elnyervén alkalmas ágyókat, nyolcz ezerig való francziát is vágtak, kik közül ugyan hogy legalább két ezer Padus viziben veszett volna szaladásban. Itt Imperiumban is bavarussal és vele levő francziával ma vagy holnap bizonyosan (a mint hírelik) meg lészen az ütközet; adjon Isten azért itt is jó szerencsét ő Fölsége fegyvereinek. Hogy pedig Szirmay Istvány uram Bécsben hozattatott, és itten bocho alatt (?) egy bástyán levő háznál maga költségin tartatik, cum liberó cujuscunque ad eundem aditu, s hogy erga persolvendos fl. 100 mille az egész jószága is viszsza adattatott, tudom ekkoráig hallotta Nagyságod. De hogy Dőry László nevő ide való magyar ágens tegnap előtt rumerknechtek által két deákjával egyött ex suspicione relationis seu correspondentise cujusdam cum Rakoczio megragadtatott, és az egész levelei is szállásárul elszedettettenek, azt tudom ekkoráig nem hallotta volt Nagyságod. Azért ha úgy vagyon, adjon számot magárul jó barátom. Én pedigmost is ajánlván magamat Nagyságod úri gratiájában, s kívánván hogy ez levelem találja szerencsés órában s kivánt fris egésségben Nagyságodat, maradok Nagyságodnak Bécsben, 20 Junii 1703. mindenkori alázatos szolgája Rajmannus Péter m. pr.