Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

vésnek mi jövedelme vagyon. En inkább megkínálnám vissza adásával az m. Fejedelmet, csak itt tartásomrúl lenne provisio, mert bírásához kevés reménségem; az mi van, azt elkölteni, semmi majorság jobbára nem lévén, sem az jószágnak haszna: ha valami változással meglátogat Isten, mit csináljunk, s mindennek csak az jószágadás szúrta ki a szemét, a melynek most majd semmi haszna. Az jövendő mint lesz, az jó Isten tudja, de addig nem cselekszem, hanem Kegyelmed parancsolatjátul várok. Arrul is tudósítson, ha ugyan csak szükségesképen kell udvarnál valamit solicitálnom, kinek írjak; mert a kinek eddig írtam, nem csudálom hogy hasznát nem vettem, másként lévén belől, noha ha elkerülhetem bizony nem örömest untatom magamat. Csak lehetne tisztességes megmenekedés azon hivataltúl, csak jobb volna; de annak sem látom módját, mert csak nincs szerencséjek az első kuruczoknak úgy látom, példa Sennyei s még Budai is valóba hitetlen. Ezek után kívánom levelem találja Kegyelmedet Édesem jó egésségbe. Olcsva, 18. April 1705. Kegyelmednek édes lelkem igaz hites társa B. K, Klára kért, hogy írjam meg Kegyelmednek, már által tanulta az könyvet; jó egésséges most Istennek hála. Két levélpapíron, eredeti. CXL. Gróf Eszterházi Antal Károlyi Sándort a Dunántúli eset miatt vigasztalja, a vármegyék felültetéséről és bizonyos pénzbeli dolgokról is tudósítja. Kassa, 1703. ~ápr. 22. Méltóságos Generális, nekem jó uram bátyám. Sub dato 18 currentis mensis Hevesről nékem írott becsületes levelét együtt az occurrentiákkal vettem nagy kedvesen, melyből igen nagy szánakodással értettem az Kegyelmed szerencsétlen és véletlen esetit; mind ezekben is kivá-