Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

nem lesz reá, fel kell küldenem valakit; Barta szóval is hővebben meg tud beszélni mindeneket. Az m. Fejedelem grátiája lejött ugyan Romocsa uramra, a mely Februariusba resolváltatott, Martiusba expediáltatott, Aprilisbe esett megadnom, a melynek eddig is semmi sikere nem volt, jól lehet igíret meg volt s a parancsolat is meg volt Urunktúl is; mi az oka, már nem tudom. Való ugyan, ez a szerencsétlen hír érkezvén osztán nem is urgeáltam, minthogy a mint írtam volt is Kegyelmednek, a sok rosz emberek nótába is vették Kegyelmedet, hogy ha levele jő, mind kérésbül áll; ha Kegyelmed írja sürgetni fogom tovább. Kegyelmed ott által láthatta az Fejedelem mikint van Kegyelmedhez édes Szívem. Mások előtt beszélt Pápai uram, hogy csak az expeditiókra kellett magáét adni legalább 300 frtot, soha nem is vétett, még is haragszik Kegyelmed reá, s többeket is szólott, kit igen bánok hogy előttem nem lett, tudtam volna rá választ adni könnyen. Édesem ha Kegyelmednek úgy tetszik, végezze el vélle mind azt s mind a só árát, s ha ő kegyelménél felbomlott a barátság, magának maradhat; csak ezekkel nem kell véle ízetlenkedni. Minemű okra nézve van ilyen bajok a görögöknek, Kegyelmed talán jobban tudhatja, gondolom hogy Kegyelmednek abba módja nincsen, s talám az mi okért Szakmárt nem szenvedik, KároJyba sem lehetne; de hogy szíves instantiájok ne láttassék füstbe menni, kivált az özvegyeknek, im leveleket megküldöttem Kegyelmednek, kibül instantiájokat megértheti; ha lehet segíteni jó, holott nem: elmulhatik. Az igaz Édesem, hogy már a hova parancsolják oda kell menni, de eleitül fogva, azt mondhatom, soha ennyi bestelenséget nem kellett volna hallanom, ha az Dunán tul járás nem lett volna; az kárvallás kevesebb bú rajtam, hanem az a sok mocsok; most a hadak prédálásának sem hallatott híre, nem tudom okoztatott-é azzal Kegyelmed. Mentéje maradt-é Kegyelmednek, tudósítson Szívem, mert a skófiom nem léte miá a zöld mente mégis úgy vagyon, s ha kívántatik arany fonallal hamarjába elkészíttetem. Most küldök Romocsa uramhoz, mi válaszom lesz megválik, de ha semmi benne nem telik, a mint a parancsolat bizonyos hogy jól volt, ha Pápai uram szóval mást nem mondott: ha Kegyelmed megengedi. Már alkalmasint észre vehette He-