Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Némelyek mondják hogy Lengyelországból lett volna biztatások, a ki egy sidó által járatott; de nagyubb részint azt mondják, hogy csak ben akartak maradni az várba, elég élés lévén benne. Elég az, Isten csak kinyilatkoztatta; mikint tudódott ki még magam sem tudom bizonyosan. Erdélybül is most jött bizonyos hírem, hogy Forgács uram az olta is mind Kolosváratt vendégeskedvén, postán küldtek érte az hadak, mivel a német kiszállván meg akar vélek harczolni, melyre nézve postán ment közikbe; mi lesz megválik. A tömösvári franczia Kaplyonra Bátorra most ment el, tudom az is felérkezik, üres kézzel van-e vagy pinzzel nem érthettem. Az incsinérek kik Szakmarra mentek meg adták most egyszer Károlynak, többen lévén 50-nél, az vármegye nem tévén dispositiót, ha csak ezután meg nem elégítik őket. Boné uram Sinát felvervén alkalmasint bánt vélek, de úgy értem az ráczság maga igen elszaladott, Keresztesen van, onnét fog vigyázni. A mint irtam volt Kegyelmednek Szivem, Kassán nem ártana egy szállást szerezni; egy eskető parancsolatrul is irtam volt, mert csak mondjuk itt is amott is van holmi portékám, hadd hajtanám végére. Az órákot szivem elfelejtettem volt, gondolom elvitte a német magával; a nagyobbat kit Tormás István hozott volt, 500 tallérra becsülték Szakmárt; az rész szerint én vétkem, mert nem tudtam böcsűlni, azért tartottam kardélyba; talám vissza adta volna Miskolcz táján, ha eszünkbe jutott volna. Ezzel maradok Édesem Gelényes, 3 Mártii 1705. igaz hites társa B. K. Félív, negyedrét papiron, eredeti. cxxx. Károlyi levele nejéhez, melyben a földvári hidon át hozzá érkezendő Bottyánnal való egyesüléséről és a békesség dolgáról ír. Csorna, 1/03. márczius 16. Isten veled Edes szivem. Én Istennek hála Édesem egésségben vagyok, magadrul is hallani hozzád valóiddal azt kívánok. Semmi újságot nem