Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

bői álló német és franczia mesterembereket interteneál, minden személynek bora jár; Czeglédinek írtam, magát behívattam, az provisio tételt urgeáltam, de annak semmi haszna nincsen, ezeknek felé sem jűnek, csak a szegény hely romlik. Azt mondja a tisztjek, még Tokajból megírta viceispán uraiméknak jöveteleket, ő nem tehet róla hogy oly improvisus emberek; úgy látom csak el akarják ezt a rosz helyet rontani. Ezek Szakmarra mennek; Szatthmár várát nem hogy elhánnák, sőt erősséteni akarják, az városnak reguláris utczáit intézik ki, úgy hadnak épéteni rajta; de a szatthmári feleknek rosz kedvek van az épétéshez ha a vár megmarad. Erdélyből egy nagy franczia úri ember jű követségben az mélt. Fejedelemhez, actu már Szatthmárt ben vagyon, ágyú lövések alatt excipiálták, pompásan van a mint mondják; elig ha TömÖsváron arestáltatott követ ne légyen, ma estvére Kaplyanban várják, ha azt is ide reánk nem tudják. Ezek a németek az ágyút a kútból kivötték oda fel, valahol az Méltóságos úr parancsolta nekiek Boné uram Sina nevü rácz várost felverte és égette, a mint hallom a fejér népet is vágták ölték, bár azt ne követték volna el . . . Erdély felől semmi sem hallatik, Forgács uramnak szóló levéllel oda vannak még a katonák . . . Ezzel ajálván magamot Nagyságod gratiájában, kívánom ezen levelem találja Nagyságodat szerencsés fris jó egésségben. Károly, 27. febr. 1705. Nagyságodnak alázatos szolgája Eötvös Miklós m. pr. P. S.. Ezen órában érkezének meg a katonák, kiket Forgács uramnak szóló levéllel Erdélyben küldöttem vala; Kolosvárig mentenek, ott nem találták, mivel előtte való nap postán ment Szeben felé az hadak közzé ; Györki Pál uram kezében adták Kolosvárt a levelet. A német Szebenbül táborban kiszállott, most egyszer meg akar ütközni úgy beszéllik ezek. Györki Pál uram mondotta, mind eddig Kolos várt vendégeskedett Forgács uram, jóllehet úgy volt a hire hogy Szeben felé van. Ezek Kolosvárt egy öreg asszonnyal beszéltének, sátán lőtte füvet adott nekiek, kit is Nagyságodnak elküldöttem. Azon öreg asszony azt beszélli, életét köti belé, ha tíz esztendeje van is hogy az urfiat gyötri azon nyava-