Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

IŐ2 ¡705ben lévén úgy ment az commendánshoz s ágyából kötötte fel. Az németeknek gratia adatott, kuruczá lőttének, a comendáns egy néhánnyal rab. Az Fejedelem Sentéhez nyomult, onnat Posony alá szándékozik, adjon Isten szerencsét hozzá. Hajster Bécs felé nyomult, az hada nagy részént várakra oszlott. Reménylem én is nemsokára felszabadulok ezen tomösvári állapot alól. Pápai uram küldött Domahidy Zsigmond által Laczi fiam számára valami orvosságot, praesentibus includálom, szentelje meg Isten hogy használjon. Azonban Édesem ha fel fogok menni, leszen egyre is másra is oly szükségem; az minemű ezüst marhát Jékei lehozott volt még Húsvét után, azok közül ezen jegyzés szerént való ezüst marhát küldd kezemhez Szívem; nem tudom Újhelyben hadtad-e vagy pedig lehoztad ? Ha oda fel volna, az struczot is egyik párt lehozhatni; kivel késni nem kell, hogy magammal elhozhassam. Anyám Asszonynak alázatos szolgálatomat ajánlom; magadnak pedig maradok édes Szívem igaz hütös társad Földes, die 27 Novembris 1704. K. S. m. pr. ívrét, eredeti. cxxv. Károlyi Sándor proclamatiója a rácz nemzethez. Kelet nélkül, 1703 elején, január vagy február. En Károlyi Sándor, kegyelmes urunk, méltóságos felső vadászi Rákóczi Ferencz fejedelmünk ő Nagysága mezei hadainak Generálisa és n. Szathmár vármegyének Főispánya, adom tudtára mindeneknek valakiknek illik ezen levelemnek rendiben. Hogy az midőn Isten ő szent Felsége sok keserves és ártatlan raboskodásibul az megirt m. Fejedelmünket ő Nagyságát minden emberi reménség kivül szerencsésen kiszabadította, s egész országos ellenségi között szerencsésen elvezérlette volna, s annak utánna minden feltött czéljait, Istenünknek, dücsőséges hazánknak az idegen nemzetiül elnyomattatott és jobbára semmivé tétetett nemzetségünknek felszabadítására rendelvén, csudálatosan sok bujdosásibúl és szenvedésibül ki hozta volna, mint igaz ügyet munkálódót ő