Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

találja levelem, magamat és puszta residentiánkat Nagyságod grátiájában recommendálván, Nagyságodnak Szatthmár, 30 Maji 1703. köteles szolgája és káplánja Temérdek Ferencz szatthmári superior m. pr. Külsej én : Illustr. Dom. Alex. Karolyi etc Szathmár. Ivpapiron, eredteti, pecséttel. VI. Nordermann diószegi praefectus Biharmegye készületeiről és némely rablásokról ír Károlyi Sándornak. Diószeg, 1703. jun. 5. Ajánlom mint méltóságos nagy jó Uramnak Nagyságodnak alázatos szolgálatomat. Méltóságos úri levelét Nagyságodnak, melyben a fenforgó hírek eránt tudósítani méltóztatott, alázatosan vettem ; én is reciproce írhatom Nagyságodnak ez mi nemes Vármegyénk tegnapi napon Olasziban celebráltatott gyűlésében tett dispositióját: O Nagyságok s ő Kegyelmek fogadni végezték 50 lovas katonákat, és rendeltének 40 lovas szekereket öt öt jó fegyveres puskás emberekkel, kik minden órán felkészülvén, az hol valami afféle rosz híreket hallhatnak, aífelé fordítják a vármegyében magokat. De mivel még a n. Vármegye semmi parancsolatot nem vett, a vármegyébül ki nem mennek. A mely tolvajok felöl írtam vala Nagyságodnak, hogy Derecskére beütöttek volt, azok akkori menésekben a Bánknál találván debreczeni nótárius Pósalaki János uramat megfosztották és kemínyen megverték; Havasaifölde felől gőbölyt hajtó személyeket is találtának Vámos-Pércs táján, kik közül kettőt megöltenek, a lovaikat elvivén, anynyira hogy szerzettének magoknak mintegy 28 vagy 30 lovakat; már nem tudhatjuk által mehetének-é a Tiszán vagy csak a ligeteken vannak. Kérem alázatosan Nagyságodat ne sajnáljon ottan ottan tudósítani, én is ha mit ezen az