Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

I o 1703. oldalon hallhatok, nem mulatom el sietve Nagyságodnak megjelentenem. Követem alázatosan Nagyságodat az gyakor búsításrúl, maradván Nagyságodnak alázatos szolgája Diószeg die 5-ta Junii 1703. Alexander Sebastianus Norderman Praefectus Diosegiensis m. pr. P. S. Mostani nemes Vármegye gyűlésében beszélték valami görögök, hogy Homonna táján (az honnét most jöttének) az erdőt vágatnák az kuruczok, akarván nagy feles utat irtani magoknak; kírem alázatoson Nagyságodat, ne sajnáljon tudósítani, ha mit ez eránt hallott. Külsején: Illustr. Dom. Alex. Károlyi etc. Károly. ívpapiron, eredeti, pecséttel. VIL Károlyi Sándorné urát Montecucoli kapitány Károlyba érkeztéről és a kuruczok elleni tervezésekről tudósítja. Károly, 1703. jun. 6. Istentül minden jókat kívánok Kegyelmednek szivem. Mai napon érkezik ebéd tájba Montecucoli kapitánnyá mint egy nyolczvanad magával, melyhez kimenvén Eötvös uram, azt mondotta, ő azért jött, hogy a n. Vármegyével megegyezvén az kuruczokat kergesse ; útjában pedig minemű assignatiója érkezett, azt megmutatta. Hasonlóképen van Máramoros vármegyére is, melyet pariálván Eötvös uram, elküldöttem, hogy jó idején gondolkozhassék Kegyel metek rólla. Azt mondta ő neki fel kell az Vármegyét keresni, igen is kívánná az kuruczokat látni ; más szovába meg azt mondta, ha az szatmári Commendáns gyalogokat mellé nem ád, ö el sem megyén, hanem csak az assignait pénzt szedhesse ki, vissza megyén. Ide pedig Erdélyből jő egy regiment, s onnét felül kettő, egyik a Síikké, kik is már Hatvannál vannak, azok fognak őrizni bennünket. Kegyelmed