Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

rint az oda jövőknek megmondották a Nagyságod parancsolatját, de ők azzal semmit sem gondoltak. Kérem azért alázatosan Nagyságodat, ily nagy méltatlanságot szenvedőnek tétessen satisfactiót, kínzóim pedig ily hallatlan alkalmatosságtól tolvajságokért és Nagyságod méltóságos parancsolatjának ilyen világos megrontásáért érdemek szerént másoknak példájára büntettessenek. Úgy várhatja magára Nagyságod Istennek áldását és dolgainak szerencsés előmenetelit boldogulását, melyet szívesen kívánván és kínos fájdalmamból meggyógyulván maradok Nagyságodnak méltatlan alázatos szolgája Diószeg, 26 Sept. 1704. Pósalaki János manu aliena. Külsején: Méltós. Károlyi Sándor uramnak etc. Apáti vei Bakta, cito, citissime. ívpapíron, fekete kis pecséttel. CXXIV. Károlyi magán dolgokban és Érsekújvár elfoglalásáról tudósítja feleségét. Földes, IJ04. nov. 27. Adjon Isten minden jót, édes Szívem. Ezen órában érkezek Domahidi Zsigmond az m. Fejedelemtől, kire feles dolgokat bíztam vala, de se hazánk dolgában se magaméban semmi választót nem hozott, hanem csak Tömösvárra szólló leveleket, és áztat parancsolja, hogy beküldjem. Hanem Pápai írja, hogy már a szatthmári korcsmát majorostól az városnak adta az Fejedelem ; de nem igaz, mert vagyon levele nálam róla, kire reá nem emlékezett, s hihető azért hazudott. Meg kell vallani, nem tudom mire vélni, hogy semmire sem jön directe válaszom; elvégeztem magamban, hogy bizony semmit sem írok, mint Sennyei István bátyám. Egyéb új hírt nem írhatok, hanem Érsekújvárban az belső magyarok rebellálván hírt töttenek, s Illosvai Imre ment néhány sereggel, vagy hogy vonták fel az bástyára, s már V. köt,