Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

katonákkal beszélt volna az asszony, kik is bizonyosan beszélték volna, hogy Kanizsa és Regede felé némely katonák 3 száz hajdúval lettek volna comendirozva, az hajdúságot az ráczság mind levágta, az katonaság szaladt az mint szaladhatott, és az szaladó katonák magok beszéllették. Mely hír miatt felettébb mind Sümeg tájékja, úgy ez a föld is megértvén, nem kis confusióba lészen csakhamar. Midőn ezeket írtam volna, érkezek majd hasonló formában Radoné asszonyom levele, melyet is inclusive megküldöttem ; *) adja Isten, igaz ne legyen. Comissarius Magyarosi Ferencz uram késés(ének) tulajdoníthatik az itt levő elmaradt katonaság kis alkalmatlansága, kik is nem akarván csendesen táborok után menni, kevés kedvetlenséggel kellett őket reá kényszeríteni. Ajálván magamat az Kegyelmed affectiójába, maradok Kegyelmednek köteles szolgája sógra Pápa, 23. Augusti 1704. Andrássi István m. pr. Külsején: 111. dom. Alexandro Károlyi etc. Dobroka; •cito, citissime. Andrássy István kezeírása, pecséttel. CXI. Károlyi Szápári Miklóst a kanizsai eset felől tudósítja. Dobrokai tábor, 1704. aug. 23. Ajánlom szolgálatomat Kegyelmednek. Értvén a kanisai casust, melyen is Kegyelmed meg ne ütközzék, mert mind a magok vakmerőségének tulajdonít*) A mellékelt czédula ez: Isten áldja meg Kegyelmedet kedves uram. Innen Kanisa felől rossz hírek vannak. Kanisai tábort tegnap 7 óra tájban kivágta Kanisábul az rácz; a hajdúságnak jobb része ott veszett. Szinte Kádig és Mindszentig jött alá a német Sárvár felől. Azért nagy veszedelemben vagyunk; hanem Kegyelmed az ökrökért •és az pénzért veszedelemre ne eressze magát, hanem siessen Kegyelmed hoz-