Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

P. S. Bizonyos consideratiókra nézve utamat csakugyan Földvárnak veszem. Az mi kevés borom ott vagyon, Kegyelmedtől nem tiltom, ajánlván Kegyelmed protectiójában ott való puszta jószágomat. Ivpapiron, az egész Szccsényi Pál kezeírása. XCVIII. Eszterházi Antal Károlyit a dunántúli állapotok felől vigasztalja és csillapítja. Simontornya, 1704. aug. 16. Méltóságos Generális, kedves urambátyám. Ajánlom atyafiúi köteles szolgálatomat Kegyelmednek. Az Kegyelmed Sárvárról sub dato undecima Augusti nékem írott levelét vettem, az ellenségnek Styria és Horvátország felől való szaporodásáról tudósítását Kegyelmednek meg is értettem, nem külömben az hadaknak is eloszlását, kin eleget nem csudálkozhatom, s nem is tudo.n mitől vagyon, vagyis ezen dolgot mire vélni. Úgy látom, ha csak úgy hozzá fogunk az dologhoz, elég nagy bút és galibát fogunk szenvedni, az ország is nem kicsiny extremitásra fog jutni. Eleget mindenütt az passusokon vigyáztatok, de még senki olyanra nem akadtam, ki ezen ált ment volna. Abban is bizonyos lehet Kegyelmed, hogy Földvárnál is az olyatén szökevényekre igen vigyáztatnak, erős parancsolatjuk lévén,, hogy senki által ne bocsáttassék az Dunán; nem tudom azért mely ország szegletén tartózkodhassék, hogy azont ki nem lehetne kerestetni. Kegyelmedet azért kedves uram bátyám a jó Istenért kérem, lévén Kegyelmednek sok szép qualitási és experientiája, minthogy a táján több hadak mintsem itt kitelhetnek, el ne mulassa Kegyelmed mindenfelé pátens leveleit kibocsátni, hogy az katonaság concurráljon és öszvegyülekezzen. Kit ha szép intésekkel lehet véghez vinni, jó ugyan; ha pedig nem, etiam per fortia et durioribus admonitionibus compellálja Kegyelmed; de még példát is statuáljon Kegyelmed némelyeknek executiójával,