Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

*7<>4> 127 mednek az praedálásról, az mint láttatik érteni. Isten ne adja olyan értelemmel abban Kegyelmednek része legyen, hanem mivel az én instantiámra ő Fölsége méltóztatott minden hostilitást maga hadainak megtiltani, míg ezen mostani kiadott punctumira s resolutióra választja nem lészen, s kívánta viszont, hogy az mi hadaink is addig csendességben legyenek. Azonban az mi hadaink minden hostilitást elkövettenek s praedáltak s dúlták ö Fölsége tartományit; félő, hogy hasonlót el ne kövessenek viszont rajtunk, sőt bizonyos vagyok benne el is követik s vindicálják, s ez az darab föld romlik érette. Való ugyan, hogy ordere ellen ad persvasionem domini comitis Erdődi et Hevenyesi jött vala Rabattá Sz.-Gothardra (melyet igen improbál az udvar), s azért az mi esett rajta, ez iránt excusabilisek vagyunk. De az után való égetést igen sajnálják s Lajtán túl való portázásokat, s kérem is ez iránt Kegyelmedet, temperálja úgy az dolgot, többről több okot ne adjunk veszedelmünkre, s ezen darab országnak elpusztulására. Szinte ezen órában veszem az méltóságos Fejedelem levelét cum acclusis, ki is méltóztatik parancsolni, hogy Gyöngyösre siessek, az hova is mind maga s mind Bercsényi uram s mind Forgács uram sietnek, hogy ottan circa propositiones a sua Majestate factas tanakodván s consultálván, országunk s nemzetünk megmaradására valami jót végezhessünk. Kire nézve kérem szeretettel Kegyelmedet, méltóztassék valamely Dunán túl való böcsületes tisztet (ha lehetséges Ebeczki uramat) egynéhányad magával velem elbocsátani, az ki convoiem légyen, mert tartok attól, oda túl valók nem lévén velem, úgy ne járjak mint minap, midőn az M. Fejedelem udvarlására mentem Paxra, sült tíz tizenöt puska hozzám, az Isten oltalmazott az veszedelemtől, két emberemet egyet meglőttek, másikat fejben vágták. Nem késem itthon, négy-öt nap múlván megindulok; hogy ha puskaporból succurrál Kegyelmed, nagy jó néven veszem, s kívánván tartsa Isten Kegyelmedet kivánt jó egésségben, maradok Kegyelmednek szolgáló igaz jóakarója Simegh, 16 Augusti 1704. Szécsény Pál kalocsai érsek m. pr.