Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

tünk, hogy már e táján rendben vévén az hadakat, forduljon Kanisa táji kára való hadak közzí, tentáljon az horvátokat, ki tudja mit adhat Isten. Azonban Antal urat is recomendálom az Kegyelmed atyafiuságos barátságában. Lölkeim szeressük egymást, jól érezzük magunkat, nam omne regnum etc. De mit irom azt Kegyelmednek, van annyi esze Sándornak, másnak is adhatna benne, civilitással pedig teli. Ha lehet azokat az vármegye hadait küldjük által az Dunán, úgy sem veszi Kegyelmed hasznokat. Urunktul, azon leszek, minyást küldjenek Kegyelmednek hadat, hogy annál inkább ezek nélkül el lehessen Kegyelmed. Kedves bátyám uram, úgy látom én Erdélyben megyék. Mivel pedig Kegyelmed azon országot ösmeri, kírem Kegyelmedet mutassa annyi atyafiuságát hozzám és irva küldjön egy memóriáiét, hogy koll vélek bánni, mit köll ott observálni tam in civilibus quam in militaribus; mert hallom én hogy tündér ország az. En most is azt tartom, hogy jó volna az armistitium, nem az békesség kedviért, mert abbul semmi sem lesz, hanem hogy mi rendben vehetnénk magunkat. Errül is elvárom az Kegyelmed sentimentumját; azonban el ne felejtkezzék rólam maga leveleivel, vigasztaljon, olykor magam is udvarlok Kegyelmednek levelemmel. Hevenyesinét és Niczkinét kérem oly hirtelen el ne bocsássa, míg urunkkal nem szólok. Ezzel maradok Kegyelmednek változhatatlanúl igaz szolgája atyafia G. Forgács Simon m. pr. Oda való régi uraimnak szolgálatomat; Ebeczkinek in specie; ő Kegyelme nevemmel, valahol asszont talál köszentse. Az egész Forgács Simon kezeírása. LXXX. A fejedelem levele Sopron megyéhez. Szeged mellett, 1704. aug. 6. Illustrissimi, Reverendissimi, admodum Reverendi, Spectabiles, ac Magnifici Generosi Domini, Egregii item Nobiles, amici Nobis observandissimi, honorandi, et grati. Salutem, et omnem prosperitatem. Jóllehet nemes Erdély-