Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Külsején: Az én kedves feleségemnek tek. nagys. Szálai Barkóczi Krisztina asszonynak adassék, Károly vei ubiNegyedrét íven, pecséttel. LXXIX. Forgács Simon Károlyinak bizalmas barátságát ajánlja és az erdélyi dolgokra tanácsát kéri. Simontornya, 1704. aug. 5. Simontornya, 5. Au^. 1704. Méltóságos Generális, kedves Uram bátyám. Kegyelmed úri stilusu és nemes pennával irott levelét nem csak kedvesen de gyönyörködve is olvastam. Nem hizelkedésbül irom, de boldog órában fogantatott Kegyelmed*, beatus venter qui te gestavit. Csak mindenhez tud Kegyelmed, habes angelica talenta; az Úristen éltesse Kegyelmedet hazánk szolgalatjára. Az fejér . . . higyje Kegyelmed nem oly szándékkal irtam hogy Kegyelmednek vítsek, hanem mint igaz szolgája Kegyelmednek az Kegyelmed hadairul való az populusnak voxát akartam az által Kegyelmednek értésére adnom. Mert az labancz portéka csak nem illeti, katona uramat hanem az fiscust. Ahoz az katonák gyilkossági Kegyelmednek juthat esziben, midőn egy kocsist és egy asszont Vípen megöltek. Noha jól tudom Kegyelmed ezeket meg nem engedi, de az mint látom maga is irja Kegyelmed hogy nem birhat az katonákkal, kiknek ha Kegyelmes urunk capuczámét orrokra nem vét idejin, az ördög comandirozza. őket. Elhigyje Kegyelmed, oly szolgája vagyok és kivánok Kegyelmednek lenni, az ki az egész fiscalitásért Kegyelmed barátságátul meg nem válnék. Assecurálom ezen levelem által is Kegyelmedet, kísz vagyok víremmel is azt contestálnom,: és parancsoljon énnékem, effectusát fogja Kegyelmed taposztolni. Úri parolámat kötöm Kegyelmednek, hogy igaz szolgája vagyok Kegyelmednek. Lölköm Sándorom kírlek szeress, tartsuk meg az régi egymáshoz való atyafiságunkat: megáld bennünket az Isten/ Mélt. Generális Eszterházi Antal urammal úgy végez-