Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

1704, 93 békét hagyattatna. ő Kegyelmitől válaszúi vettem, hogy igen is inhibeálni fogja, ha az mi részünkről fölöttébb ok nem adattatik. Melyet megírván az Fölséges Udvarnak, azonnal megparancsoltatott Fölséges Urunk hadainak, hogy ez után afféle égetéseknek békét hagyván, supersedeáljon tőle,, a mint hogy nem is lett azóta semmi oly alkalmatlanság az mi részünkről; de ellenben vagyon értésemre, hogy Kegyelmed emberei sok számú falukat elégettettek Stayerországban^ Azért mivel reám bízatott Stájerországnak commandója, Horvátországot pedig, kinek Kegyelmes urunk ő Felsége tetszéséből bánja vagyok, hivatalom szerint is oltalmazni tartozom,, akartam Kegyelmedet szeretettel requirálnom, parancsolja meg alatta valóinak, ne pusztítsák tűzzel az országot; ez bizony nem vitézség, mert mi is olyant elkövethetünk, s mi haszna lészen akkor Magyarországnak, ha mi (midőn Kegyelmetek magyar haza szabadsága színe alatt affélékre okot ád) hasonlóképpen égetünk s pörsölünk. Isten jó voltából nemcsak Horvátországból, de Németországból is alkalmas hadakat szerezhetek, s nem lehet oly nyomorult emberem, a ki égetni ne tudjon. Kegyelmed azért ne terheltessék inhibeálni, hogy nekünk afféléknek elkövetésére okot ne adjanak, mert bizony ő Fölsége hadai naponkint szaporodni fognak, akkoron az. magyar haza, ha csak égetés által akar praevaleálni, nem hiszem jobban tudjon az tűzi mesterséghez. Actu öt ezer ember commandiroztatik Stájerországon által, hatalmamban vagyon hogy kedvem szerint applicálhassam; gondolja-e Kegyelmed, hogy én is affélét el nem követhetek ? bizonyára mesterségnek nem fogom tartani, ha egész vármegyéket porrá teszek. Ertem azt is, hogy a mi embereink, kik rabul tartatnak Kegyelmeteknél, vason vannak, holott mi nálunk rabul levő Kegyelmetek emberei közül még az közönségesek közül sem tudok valakit vason lenni. Hiszem jóakaró Uram, nem háborodtunk még öszve annyira, hogy török s tatár módrabánjunk egymással. Ne terheltessék azért Kegyelmed az rabokra reflexiót tenni, s ne tartassa oly keményen. És mivel nekem az fölséges Bellicumtól hatalmam vagyon, tractálhassak azok fölszabadítások iránt, küldje meg Kegyelmed az, rabok számát, fölnotálván, kik legyenek . . , közönségesek,.