Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Iák pediglen s minémü tisztségekben; talán találhatok valami módot fölszabadításokban, a mint hogy el is várom ez iránt Kegyelmed válaszát. Igaz magyar haza fia lévén elhitesse Kegyelmed, nem kívánnék egyebet, hanem annak szép csendes megmaradását, de úgy látom Kegyelmetek minden extremumokra szánszándékkal fakajt bennünket. Ezeket akartam Kegyelmednek csak azért megírnom, hogy magát alkalmaztatván ahoz a mi tanácsosabb, ne adjon okot édes hazánknak tovább való pusztítására. Kívánom in reliquo Isten sokáig éltesse Kegyelmedet. Dátum Viennae 1. Augusti A. 1704. Kegyelmednek szeretettel szolgáló jóakarója Gróf Pálffy János m. pr. Külsején: Spectabili ac magnifico dominó Alexandro Karolyi de eadem, inclyti Comitatus Szathmariensis supremo comiti etc. dominó mihi observandissimo, ibi ubL Ivpapiron, eredeti, pecséttel. LXXIII. Ráttky György némely hadi hirek mellett arról tudósítja Károlyi Sándort, hogy a kivégzett Lehmann kapitány holttestének maradványait a locsmándi templomba eltakaríttatta. Salamon, 1704. aug. 2. Méltóságos Generális nekem Kegyelmes Uram. Német-Ujhely tájáról a porta megjött két katona elmaradásával ; mindjárt Lajtán túl egy kis várost egészlen porrá égettek. A mellett azt is akarom Nagyságodnak alázatosan megírnom, nimet-ujhelyi akasztófáról egy fertályát s a fejét azon kapitánynak, az kit Kegyelmes Urunkért megöltenek, elhozván, locsmándi szentegyházban tétettem. Szintég ma jöve bizonyos emberem, az ki referálta Andrássy Pál uramnak ő Nagyságának Lanzerbul való ki szándikját, az asszonynak ő Nagyságának is írt. Most pro hic et nunc semmi relatióm nincsen, níppel is mikést legyen megrakva. Ha