Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

fel, azért ezen magam keresett jószágom is egyenlőképen oszszák fel, s fiamnak is egy részt adván belőle. Radván nevű kastél is ebez való, a mint ő felsége kegyelmes donatiójából kitetszik, azért Hartyáni Andrásnénak Szegedi Anna asszonynak ha isten óráját elhozza, gyermekimé leszen falujával egyben, kiben való opiniójokat vöttem értelmes embereknek, de mind inkább azon állottak meg, hogy ha az aszszonynak holta történik, ne magam hatalmával, hanem egy itílő mesterrel nyúljak hozzá; már lássák gyermekim, isten mit fog annak idejében nekik jobbnak mutatni, s kövessék azt el. Ezek magam aquisitumi levén, szabadságomban állana kinek mit akarnék adni, s megvallom gyermekim közzűl senki hosszas betegségimben körülöttem úgy nem volt • s nem dajkálkodott, mint Éva leányom, és utoljára már Períni Pálné Zsuzska leányom, de hogy ezzel is megmutassam, hogy én bizony egyik gyermekemet sem szeretem feljebb a másiknál, csak igazságos egyenlőséget kívánok mindenekben, és egyenlőképen oszoljon fel minden jószágom köztök, az egy fiu ágat illetendő jószágon kivül. Hagyhattam volna ezen jószágból jámbor szolgáimnak is, de ebből nem, hanem a császlai portiómnak felét adtam nemzetes Bahoni János uramnak, ki sok esztendőktül fogvást jámborul tökéletesen szolgált, s remílem holtom után is gyermekimhez azon hívséget fen fogja tartani; adtam pedig ötszáz magyar forintokban, s ha valamelliknek gyermekim közül nem tetszenék, az ötszáz forint letételével magához válthatja. Az másik részit, kit most bírok, adtam Cseresnének, mivel 1672 esztendőktől fogvást, a miolta boldog emlékezetű feleségemet isten ez világból ki vötte, sokszori betegeskedésimben, sok nyomoruságimban ő volt mellettem, konyhámra, cselédemre, s mind magam mind asztalimra való fejír gúnyákra neki volt gondviselése, egy szóval az gazdaTsszonyi tisztet maga vitte végben, azért kérem s intem is mind fiamat s mind leányimat, ez adományomban meg ne háborgassák, mert isten áldását magokra ne várják, hiszem tíz annyit s még többet kerestem én nekik, hanem a míg él, hadják békességes birodalmában, s tartsa ő Török Istókot is, a míg isten élteti, s azon császlai portiónak jövedelméből taníttassa, a páterekhez iskolában jártassa, s ha Cseresnének holta történnék, a mellik gyerme-