Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

kem magához akarja venni, álljon szabadságában, de kérem minthogy az istenért neveltem, s isten szép elmét is mutatott neki, s eddig erkölcse is jó vagyon, taníttassák és ne tegyék valami haszontalan emberré, s azon császlai portiót is az gyermek számára azon gyermekem ki magához venné Cseresné halála után, magához veheti, úgy hogy isten felnevelvén az gyermeket, az jószágot kezéhez bocsáthassa; ha pedig egyik gyermekemnek sem tetszenék magához venni Bahoni uram vegye gondviselése alá az felül megírt mód szerint, ha pedig isten elméjét papi hivatalra vezérlené, úgy azon császlai portióról az 500 forintokig tehessen dispositiót, de ha secularis marad, fiúról fiúra bírhassa addig az summáig ; minthogy pedig ö is halandóság alá vettetett, ha holta történnék és semmi maradéka nem maradna, úgy azon portiócska szálljon gyermekimre, és jóllehet Cseresné már élemedett asszony, s a másik gyermek, de isten titkában életeknek vége, és így ha az gyermeknek elébb történnék holta mint magának, úgy azon császlai portióról az ötszáz forintig tehessen dispositiót Cseresné is, és addig a summáig a kinek akarja annak hagyhassa; nem sajnálhatják az én gyermekim -ez iránt való dispositiócskámat, mert isten is a hálaadatlan embernél alábbvalót nem tart, így ennyi esztendőktől folyvást, ha csak mi fizetéczkéje (így) járt volna is, felment volna nem sokban annyira, de én bizony soha sem adtam semmit is, hanem esztendőről esztendőre egy tisztességes hozzá illendő köntöst, s meg vallom fogyatkozás nélkül nem volt dolga, mindazonáltal tudván ő is ember, mind feljebb böcsültem mellettem való forgolódásit, s lopásban pedig ennyi esztendőktől fogvást soha sem tapasztaltam; s voltak irígyi, mint udvarban szokott lenni, de elég az, én semmiben meg nem értem ennyi esztendőktől fogvást; holtom után is nem kétlem (mint udvarban szokás) lesznek rosz emlékezettel nímely hazudozó hízelkedő nyelvűek, de higyjék gyermekim én írásomat mint édes atyjokét inkább, mintsem az olyan hírelkedő hazug vádlásokat, és szabadságában s neki hagyott adománimban meg ne háborgassák s másoknak is megháborgatni ne engedjék se ő kegyelmét míg él, se holta után Pistikát. Az lázári curiához való csűrös kertemnek felét, úgy