Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

semmi nincsen. Annak felette. Erdélyből valamennyi marhát el bitangolnak, nagy részént az kegyelmed emberei interessatusok benne, némelynek hajtásában, némelynek vásárlásában ; intjük kegyelmedet, cum contentatione damnificatorum csendesítse meg jobbágyit; egyébaránt római császárral ő felségével való békességünknek bontói nem akarunk lenni, sőt azt széntől s igazán meg akarjuk tartani, de ha az kegyelmed jószága ebben az vitézkedésben megyén el, ha mi követi őket, magok lesznek okai. Divinae de reliquo eandem d. v. protectioni commendamus. Dátum in castro nostro Ebesfalva, die 28 Julii, anno 1672. Apafi m. pr. Kivül: Spect. ac magn. dominó Ladislao de Karoly, comitatus Szatmariensis comiti supremo, sacr. caes. regiaeque majestatis consiliario et cubiculario intimo, etc. amico nobis honorando. Egész íven, záró pecséttel. Lad. 29. nro. 69. CXCIX. Teleky Mihály levele ugyan azon ügyben Károlyi Lászlóhoz. Szentpéter, 1672. jul. 31. Ajánlom kegyelmednek köteles szolgálatomat. Kegyelmed levelét vöttem volt, kire az mint megírtam volt kegyelmednek, míg az dologról nem informáltatom, addig egész választ nem tehetek; de kegyelmed azt nem várta, hanem az mint értettem, duplumán felyűl is contentatiót tétetett magának; minthogy azért az mi kegyelmes urunk ö nagysága is ezen dologról informatus, az én forumomról el ment, és íratott ő nagysága kegyelmednek, a- nemes vármegyének, szatmári commendans uramnak is felőlié. Nekem is azért nemsokára úgy hiszem leszen kegyelmeddel bajom, mivel Pribékfalva s Magosfalva közt van egy sziget, kit az tományiak vetettének be; minthogy azért Magosfalvát most én bírom, azon földet senkinek nem engedem, a dézmáját el vi-