Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

tetem. Egyébaránt én kegyelmednek inkább szolgálni mint sem véteni kívánok; de én is az enyímet nem engedhetem, kiről a nemes vármegyének mit írtam, kegyelmed meg láthatja. Megcselekedheti ugyan kegyelmed, hogy ennihány kalangya búzát, mit, el égettethet, de higyje el kegyelmed, ollyan könnyen el nem állom mint Peley uram, minthogy isten több módot is adott nekem benne; én is égettethetek ha akarok; mindazonáltal én az miben lehetne, mint felyül is írám, inkább szolgálni mint sem véteni kívánnék, de az illyen dolgot kegyelmednek az mi kegyelmes urunk ő nagysága s a nemes ország is semmiképpen meg nem engedheti s meg sem engedi, kegyelmedet azért kérem, alkalmaztassa úgy magát, hogy tartassák meg az a jó rend, a ki eleitül fogva Magyar- és Erdélyország között volt. Kegyelmed is nekem parancsoljon. Isten éltesse kegyelmedet. Szentpéter, 31 Julii, anno 1672. Kegyelmed köteles szolgája Teleki Mihály m. pr. Kivül: Tekintetes nagyságos Károlyi László uramnak, nekem bizodalmas uramnak adassék. Egész íven, zárlatán kicsi gyűrűs pecséttel. Lad. 29. nro. 71. cc. Teleky Mihály újabb levele Károlyi Lászlóhoz. 1672. aug. 5. Szolgálok kegyelmednek! Kegyelmed levelét későn vettem; mit írjon, jól értettem. Azt az falut Peley uram ideig is csak summában bírja, az jus benne fiscusé. Azfélét ő kegyelme kegyelmeddel nem communicálhatott, sem egyszer sem másszor. Hogy kegyelmed igen fenn kezdette a dolgot, érzi az mi kegyelmes urunk, az haza is; édes Károlyi uram, szégyen volna az, ha kegyelmed is Erdélyt subjugálná; nagy dolgot is tett fel kegyelmed, kinek mi leszen az vége, isten tudja. Higyje el kegyelmed, én az kegyelmed cselekedetiből kegyelmed részéről jót nem várok. Ezen materiárúi, úgy az én dolgomrúl már kegyelmednek