Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

mind magamnak gyermekimnek kárt teszek, de nekem úgy tetszik, ennek kívánságával nem, mert lám még eddig ő felsége Magyarország véghelyeiben ezt még mindenütt ezen roboráltatja, hogy magyar kézben vitetnek a kulcsok, így van Győrött, Komáromban, mikor á fő német generálok ben nincsenek. De kancellarius uram ő nagysága, kinek legfőképen incumbálna a dolog, ugyan csak azt mondja, hic et nunc cselekedjem meg, s ezután egyszer is másszor is talán végben vihetem az többit is, de én ebben azt considerálom, turpius eicitur quam non admittitur -hospes, azért jobb most nála nélkül el lennem, mintsem azután magam becstelenségemmel resignálnom. Ratio: Ha felveszem ezen módok alatt, nemde nem prsejudicálok nemzetemnek, és ne talán én rólam vegyék azt fel, hogy az kulcsok magyar kézben magunk hazájában ne adassanak; másik, mi mellett kössem én le életemet, szabadságomat, ha az kapitányságot úgy nem bírhatom, mint boldog emlékezetű szent királyok idejében bírták eleim s praedecessorim, mert így én ott nem re csak nomine lennék kapitány ; s harmadik ki mindennél nagyobb, ha az várnak dolga obsidióra kelne, én ottan semmi sem lennék, azonban, kit isten eltávoztasson, ha dolga mire kelne, nekem egyenlőképen imputáltatnék mint másnak avagy talán még jobban. Más részről ha fel nem veszem, obstaculomim ezek lehetnek: első, mintegy láttatom ő felsége gratiáját megvetnem, s magamnak gyermekimnek kárt azzal tennem; másik, jószágim azon vármegyében Szathmár körül levén, abban excessusokat tehetnék; harmadik, ollyat tehetnek kapitánynak, ki az jószágimból s másokéból tartja magát; inter duo mala, azért régi közpélda beszéd, minus eligendum; de meo iudicio mindenik nagy, azért Lónyai Zsigmond mondása szerint, nemo sibi satis, megvallom, melyiket cselekedjem nem tudom, azért kegyelmetek opinióját is örömest venném ez iránt, kérem, tőlem meg ne vonja. Egy egész íven, Károlyi László kezével írva. Lad. 6. nro. 123/n.